Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

1.5 A JELKULCSRENDSZEREK MATEMATIKAI ELEMZÉSE A jelkulcsrendszerek matematikai összefüggéseinek megvizsgálása, kapacitásuk változásainak ismerete, az elméleti számitások és a gyakorlat egymáshoz való viszonyának elemzése elengedhetetlen azok számára, akik egy megadott tudományterület szakirodalmi igényeihez igazított lyukkártyás dokumentációs rendszert kívánnak létrehozni. Az alább következő számitások és megfontolások nem igényelnek magasabb matematikai ismereteket; az olvasó türelmének kímélése végett kerülni fogom a levezetéseket is. Olyan képleteket kívánok adni, amelyek a gyakorlati munka és a rendszertervezés során könnyen és sokoldalúan felhasználhatók. Ismertetem a főbb jelöléseket: C - valamely lyuksoron elhelyezhető összes adatok száma, m-a jelmezők száma. P " egy jelmező pozícióinak (jelhelyeinek) száma, k - egy adat Jelzetéhez felhasznált összes jelhelyek száma, k - egy adat jelölésére egy jelmezőn felhasznált jelhelyek száma, n - az összes jelhelyek száma valamely jelmezőn; n - p . m 1.51 VÁLOGATÓ JELKULCSOK A jelkulcs elnevezése is jelzi, hogy a válogató jelkulcsok segítségével lehetővé válik egy nagyobb lyukkártyatömeg olymódon történő szelektálása, hogy a keresett szempont(ok)nak megfelelő kártyák elváljanak a többi kártyáktól.