Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

18 végezhető: a szélhez közelebbi (külső) sor hornyolása sekély, a belső soré pedig mély homyolás. A kétsoros peremlyukkártyák egy adott jelhelyének mély hornyolá­sa mindenkor magába foglalja a hozzá tartozó sekély hornyolást is. Te­hát a gyakorlati felhasználásban a kétsoros kártya külső és belső lyuk­sora összekapcsolódik, a kártya nem használható fel 2x1 soros lyuk­kártyaként. (Ebből a megállapításból következik, hogy az egysoros perem­lyukkártya más adatjelölési módozatokat kiván, mint a kétsoros). A peremlyukkártyák közös sajátossága, hogy egyes lyuksoraik egymáshoz képest derékszögben helyezkednek el. Ez a tagozódás azzal a gyakorlati következménnyel jár, hogy egy adott dokumentum különböző kártyaperemek jelhelyein tárolt adatait annyi válogató lépéssel kell és lehet visszakeresni, ahány peremen a keresett adatok találhatók. Ugyan­azon kártyaperemen lehetőség van természetesen több adat egy lépésben végezhető, együttes visszakeresésére is. A peremlyukkártyák használatának további közös sajátossága, hogy a kártyák szelektálásakor a keresett adat szánára kijelölt jelhelyen vá­logató tüt kell illeszteni a kártyaköteg lyukasztásába. A kártyák széléig xihornyolt lyukasztások miatt a keresett adatot tartalmazó kártyák köz­vetlenül kiesnek, a többi kártya pedig a válogató tün marad (10. ábra). 10. ábra. A peremlyukkártyák szelektálása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom