Szelei László: A Magyar Tudományos Akadémia Levéltára az Akadémiai Könyvtárban (A MTAK kiadványai 58. Budapest, 1970)

Levéltári anyagunk korának meghatározása

34 miai Könyvtár szervezetén belül, arról már adtunk némi tájékoztatást. Elvileg eldöntött kérdés, hogy egy iratképzőnek (fondképzőnek) a levéltári őrzésre érdemes, tehát történeti, tudományos vagy más forrásértékű iratanyagát együtt kell tartani (proveniencia elve). Ezt az elvet' az egész világon alkalmazzák. Ahol az éltalános - állami - levéltárak hálózatában történeti levéltárat alakítanak ki, ott esetleg lehet kivétel e szabály alól. Hazai példát említve, ha a Magyar Országos Levéltár történeti levéltárrá válik, mert alapítanak egy új központi levéltárat, akkor egy történelmi fordulatot jelentő évszám; (1945) megfelelő határkő lehet a levéltári anyag felállításéban, s logikusnak is gondolnánk egy ilyen intézkedést. A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. •évi 27. sz. tvr. hazánkban létrehozta a Magyar Q-szágos Levéltár mellett az Uj Magyar Központi Levéltárat, s ez mindannyiunk teljes megelégedésére történt Így. Szaklevéltár esetében azonban két levéltár fenntartását sem a levéltári anyag mennyisége, sem szervezeti, vagy egyéb más (politikai, gazdasági, tudományos stb.) ok nem indokolja. A levéltár fenntartójának pedig kifejezetten érdeke, hogy levéltári anyaga egy helyen legyen őrizve és egységes szempontok szerint feldolgozva. Ha válaszolni akarunk arra a kérdésre: szükségszerü-e, hogy az akadémiai központi hivatali iratok őrzése valamint feldolgozása, szervezeti szempontból két helyen történjék, akkor gyakorlati problémák miatt, a jelenlegi helyzet fenntartásának ideiglenes szükségességét el kell ismernünk. A régi akadémiai iratok rendezése ugyanis még nem fejeződött be, s az irattári anyag és az itt található különféle kézirati jellegű irat hagyatékok (tudós és iról hagyatékok) különválasztása és feldolgozása még napjainkban is tart. Ha ehhez hozzávesszük a - lényegtelennek tűnő, de a valóságban nagyon Is nyomasztó - elhelyezési problémáinkat (a raktári férő- és kutatóhely hiánya, a fejlesztéshez már nem elegendő irodai elhelyezés), akkor egyelőre, tiszteletben tartva elsősorban a Kézirattárban dolgozók rendezéssel kapcsolatos munkáját, átmeneti állapotként tudomásul lehet venni a jelenlegi helyzetet. Az MTA megújhodását jelentő 1949. évi alapszabály, valamint az újabb keletű alapszabályok nem tértek ki az akadémiai iratok levéltári