H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)

I. AZ IRATOK TÖRTÉNETE SZÉCHENYI ISTVÁN ÉLETÉBEN

szerint tegyen, meglévén nemes érzéséről és tiszta lelkéről annyira győződve, mikép semmi hatalom által nem fogja magát kényszeríttetni hagyni, hogy irományaim olly részét is köztudomásra adja, melly valakit compromittálhatna, de azt lángoknak adandja át." Széchenyiben ez az elhatározás lassan érlelődött meg. A folyamatot nyomon kísérhetjük, ha Széchenyinek Tasner Antalhoz írt leveleit

1

4 olvassuk és egybevetjük Széchenyi naplóinak megfelelő részeivel.

1

5 Széchenyi, mint tudjuk, 1814-től kezdve írt naplót. Jegyzeteit először barátjára, Wesselényi Miklósra akarta hagyni. Utóbb politikai nézeteik eltávolították őket egymástól, s Széchenyi végrendeletének erről szóló 20. pontját kitörölte. De mégis tudjuk, mi volt ebben a pontban, Naplójának 1835. május 15-i bejegyzéséből: ,,15ten. In meinem altén Testament war dieser Punkt 20ik Wesselényi Miklós Barátomat köszöntöm, s kérem, fogadja el tőlem . . . s minden írásaimat naplókönyveimmel együtt, mellyeket esze s kedve szerint használjon."

1

6 Később az a kívánsága, hogy naplói halála után semmisüljenek meg. 1837. jún. 23-án, betegségében írja Tasner Antalnak.

1

7 hogy halála esetén vegye magához minden írását és pecsételtesse le a naplóit tartalmazó szekrényt. 1838. márc. 19-én, Cenkről azt kéri Tasnertől, hogy minden naplóját, olvasatlanul, s anélkül, hogy valakinek bepillantást engedne, égesse el. Ugyanakkor Lunkányi Jánosnak

1

8 írt levelében kéri, hogy jelenleg folyó naplókönyvét is küldje el Tasner Antalnak, és égesse el a többivel együtt, senkinek, még feleségének se engedje meg olvasásukat. — Ugyanakkor — jellemző ez Széchenyi nagy pontosságára és lelkiismeretességére — külön belefoglalja levelébe, hogy némely, a hídra vonatkozó irat nála van, küldje el őket Sina bárónak, nehogy elvesztük zavart okozzon. 1839. ápr. 21-én ismét betegségében ír Tasnernek

1

9 végakaratára vonatkozóan: „Minden irományaim 's papírjaim önnek discretiójára maradnak; csak a napló könyveimet, mellyek bagaria bőrbe kötvék 's lakatokkal ellátvák, kívánom elégettetni; és ezt önnek lelkére kötöm. Tartalmuk egészen érdektelen, 's csak előttem érthető; de emellett még is comporoimittálhatna sokakat, — mikép nem kétlem: teljesíteni fogja ön végső kívánatomat." Széchenyinek az a kívánsága, hogy naplói semmisüljenek meg, teljesen érthető. Ahogy munkatársa, Kovács Lajos olyan elevenen leírja,

2

0 közéleti pályája folyamán Széchenyi szenvedélyes kitörésein, haragján óriási akaraterővel uralkodott, s ily érzéseit, csüggedéseit, kétségbeesését napló"Széchenyi levelei Tasner Antalhoz: Pest, 1837. jún. 23.; 1838. márc. 19.; Cenk, 1838. máj. 15. (E három levél eredetije az MTAK Kézirattár Széchenyi Gyűjteményében.) Továbbá: Pest, 1839. ápr. 21.; 1841. jún. 8. Közli: TASNER GÉZA: I. m. 29—32. 1. 1

5Gróf Széchenyi István naplói 1814—1848. VISZOTA GYULA szerkesztésében a Fontes sorozatban jelentek meg, 6 kötetben, 1925—1939 között. Az elkobzott naplók (1848—1860) KÁROLYI ÁRPÁD szerkesztésében u.o. 1921. (Döblingi Irodalmi hagyaték, I.k.). 1

6A továbbiakban írja, hogy ezt a pontot már régebben ki akarta törölni, de mégis meghagyta. Most azonban betegségében, halálával számolva kitörli. "Lásd a 14. sz. jegyzetben felsorolt leveleket. I

8Lunkányi (Liebenberger) János, Széchenyi nevelője. Személyével kapcsolatban 1. e tanulmány 50. lapját.—Széchenyi levelét 1838. ápr. 9-ről (MTAK Kézirattár Széchenyi Gyűjtemény) közli TASNER GÉZA: í. m. 34. 1. 1

9Lásd a 14. sz. jegyzetben felsorolt leveleket. 2

0Lásd KOVÁCS LAJOS: I. m. I. k. 16—21. 1. 7