H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)
II. AZ IRATOK SORSA SZÉCHENYI HALÁLA UTÁN
el mindent: „avagy számítottál-e arra, hogy én egyszerre sine duce sine cruce nyakadra küldendem az egész hajó terhet, hogy elárasztva vele rögtönzött polczok sat. hiányában ismét hozzáférhetetlenségük miatt csiszolatlan gyémántként vesztegeljenek, holott itt. . . ahogy vannak per summo-s apices (nem rendezve), hanem osztályozva, mégis hasznavehetők." Elsősorban az erre szükséges hely, s a hozzáértő rendező hiánya okozta, hogy nemcsak nem tudta soha többé senki az iratokat összegyűjteni, de szétszóródásuk sajnálatos módon még tovább folyt. Így Széchenyinek az az óhajtása is, hogy a működésére vonatkozó iratok együtt maradjanak, éppen úgy nem teljesült, mint az, hogy az iratok jövedelmével Tasner Antalt jutalmazza és családja megélhetését biztosítsa. A kortársak Tasner Antaltól várták Széchenyi életrajzának megírását is, 14 2, mint aki a legközelebb állt hozzá, s a legjobban ismerte őt és működését. Az ő halála után Kemény Zsigmond felé fordult a várakozás. Keménnyel Kovács Lajos 1 4' hozta össze Széchenyit tiszai útja alkalmával. Az együtt töltött napoknak és további kapcsolatuknak köszönhető Kemény Zsigmondnak Széchenyiről írt közismert arcképe. 14 4 Ez a mű, mely Csengeri Antal által szerkesztett Magyar Szónokok és Státusférfiak c. gyűjteményben jelent meg 1850-ben, német kiadásban megvolt Széchenyi könyvei közt is. 1 4"' Ügy ezzel, mint „Egy szó a forradalom után" c, művével Kemény Zsigmondnak baráti célja is volt, mint Kosáry Domonkos kimutatja: Széchenyi lelki gyötrelmeit akarta enyhíteni, mellyel mindenért önmagát vádolta, ami szenvedés az országot érte. Tasner Antal bizonyára többeknek, így Kemény Zsigmondnak is megmutatta azokat a kétségbeesett leveleket, amelyeket Széchenyi neki Döblingből írt. Kosáry rámutat arra is, hogy ezekben az abszolutizmus idején keletkezett cikkekben a politikai rajz nem objektív: „"-Forradalom utám< c. röpiratában (1850) már világosan látni, mint igyekszik Széchenyit igazolni és mindjárt annak bizonyítására felhasználni, hogy Magyarország nem azonosítható a forradalmi függetlenségi politikával. „A jobbra tolódó polgári-nemesi politikának Széchenyihez kapcsolására Kemény Zsigmond tett kísérletet. Már 1849 végén, hadbírósági kihallgatásakor »Széchenyi-pártnak« nevezte. Széchenyiből mindehhez nem a Hitel vagy a Stádium szerzőjére, hanem Kossuth ellenfelére volt szüksége Keménynek." „ . . . Így jön létre az elméleti alapvetés, melyből a Széchenyit önmaguk igazolására kisajátító, konzervatív-reakciós irányzatok majdnem egy évszázadon át táplálkoztak." 14 6 Spira György is megállapítja, 14 7 hogy míg Széchenyi állítólagos követői a szabadságharc utáni elnyomásért Kossuthot vádolták, Széchenyi egyes-egyedül magát érezte minden baj felidézőjének. "'•KOVÁCS LAJOS: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846—1848. Bp., 1889. Előszó. 4. 1. '"KOVÁCS LAJOS: I. m. I. k. 118—119. 1. "'Kemény Zsigmond tanulmánya a „Magyar szónokok és státusférfiak" (Politikai jellemrajzok). Kiadja CSENGERI ANTAL. Pest, 1851. I. köt. (333—512 1.) című kötetben jelent meg először. 14 6BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: Gróf Széchenyi István könyvtára. Bp., 1923 ; 30. 1. '"KOSÁRY DOMOKOS: Kemény és Széchenyi. ItK, 1963. 149 sk. 1. — Érdemes itt megjegyezni, hogy az MTAK Kézirattár Széchenyi Gyűjteményében megvan Tasner Antal fogalmazványa, melyben igazolja, hogy Kemény Zsigmond Széchenyi pártjához tartozott. "'SPIRA GYÖRGY: Széchenyi tragikus útja. Tört. Szle, 1964. 3—4. sz. 595. 1. 27
