H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)

I. AZ IRATOK TÖRTÉNETE SZÉCHENYI ISTVÁN ÉLETÉBEN

Az iratok történetében döntő fordulat következik be 1860-ban, a márc. 2-ról 3-ára forduló éjszakán, mikor a bécsi rendőrség házkutatást tart Széchenyinél, s ugyanezen az éjszakán fiainál és közelebbi munkatársainál is. Döblingben sem csupán Széchenyinél kutattak, hanem az intézet tulajdonos-főorvosánál, Goergen Gusztávnál és nejénél is. Széchenyi egész politikai működése alatt tudta, hogy figyelik, róla jelentéseket küldenek, leveleit felbontják és elolvassák.

6

0 Fokozottan óvatos volt döblingi életében, mikor, mai kifejezéssel élve, valóban „illegális" tevékenységet folytatott. Mikor 1856-ban súlyos, nyolc évig tartó idegösszeroppanásából — vagy mint akkor mondták: őrültségéből — lassanként magához tért, újra elkezdett dolgozni. A politikai eseményeket betegsége alatt is folyton figyelte — amint ez kitűnik Tasner Antallal váltott leveleiből. Fájdalmas önkínzással minden szerencsétlenségért önmagát vádolta.

6

1 Mikor újra képes volt látogatókat fogadni, honfitársai éppen olyan éleselméjűnek és nagy látókörűnek találták, mint amilyen hajdan volt.

6

2 „Miért van ön itt — kérdezte tőle Deák Ferenc —, hiszen okosabb, mint mindenki más?" „Ez a hely való ma magyar embernek" — felelte Széchenyi keserűen.

63 De szavai azt is jelentették: itt tud tenni valamit hazájáért, míg máshol semmit sem tehetne, a kémek, beámterek, besúgók és policájok közt. A jelen helyzetben pedig azt tartotta leghasznosabb munkának, ha az elnyomó kormány vakságát, esztelenségét, kátyúba vivő ostoba gonoszságát leleplezi. Gyógyulása után sokan keresték fel őt a magyar hazából, politikusok és hazafiak, s velük nyíltan beszélhetett a helyzetről. Gyógyulásával visszanyerte egyéniségének szuggesztív erejét: környezetét, látogatóit, nemcsak feleségét és fiait, de orvosait és Georgennét is beszervezte munkája titkos eszközeinek. Döblingi betegszobáját gondosan kiépítette rejtekhelyül, s igyekezett minél sűrűbbé tenni a bozótot, mely azt eltakarta a rendőrség kémei elől. Leveleit családtagjai nevében írta,

6

4 bennük fedőneveket használ,

6

5 s minden lehető alkalommal hangsúlyozza: nem tud írni, nem tud gondolkozni, ha vannak is világos percei — mondják ezt meg mindenkinek.

6

6 Kecskeméthy Aurél mint „pölöskei inspektor" jár G

0Erről részletesen ír Viszota Gyula a naplók bevezetéseiben, a Függelékben közöl is ily jelentéseket. A bécsi Staatsarchivban őrizték e jelentéseket, Viszota lemásoltatta Varga Endrével, s ezek megvannak az MTAK Kézirattár, Széchenyi Gyűjteményben. — Idézzük Széchenyi egyik levelét Lunkányihoz: „Jobb, ha németül írunk, mert lehetséges, hogy felbontják a leveleket, s akkor kiki láthatja, hogy mi semmi helytelent nem kezdünk. Magyarul nem értenek az emberek." (Párizs, 1833. okt. 31. MTAK Kézirattár, Széchenyi Gyűjtemény.) 6

1SPIRA GYÖRGY: Széchenyi tragikus útja. Tört. Szle. 1964. 3—4 sz. 584—595. 1. 6

2Ezért terjedt el az a máig is újra meg újra felbukkanó tévhit, hogy Széchenyi sohasem volt igazán őrült. Ezt megerősítette később is Széchenyi fiának, Bélának ily értelmű nyilatkozata. — (L. ÖSTÖR JÓZSEF: A döblingi Széchenyi. Bp„ 1944. 86. 1.) 6

3Az MTAK Kézirattár, Széchenyi Gyűjteményben ifj. Felsőbüki Nagy Pálnak van egy kézirata, mely szerint e beszélgetés atyja és Széchenyi között 1860. épr. 1-ón folyt volna le: „Mit csinálsz itt, hiszen okosabb vagy, mint valamennyi, ki kint van ?" Mire a gróf azt felelte: „Ez most magyar embernek a legjobb hely." "Széchenyi autográf levélfogalmazványai ily jelzésekkel: „Für Bela", „Für Geyza" stb. szép számmal vannak az MTAK Kézirattár Széchenyi Gyűjteményének Döbling c. iratcsomójában. 6

5A rendőrség: „dajkaság". Rechberg miniszterelnök: „Gereblye", „Gereblyehegyi", „Jóhegyi", Bach: „Pataky", Falk Miksa: „Gróf Falkenstein", „Falkus", Schwarzenberg: „Feketehegyi" stb. "Széchenyi levele Tasner Antalhoz, 1858. jan. 30. — Közli: TASNER GÉZA: I. m. 67. 1. 13