H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)
I. AZ IRATOK TÖRTÉNETE SZÉCHENYI ISTVÁN ÉLETÉBEN
hozzá. Egy jellemző levélrészlet Kecskeméthyhez, 1859. ápr. 30.: „ . . .szíveskedjék . . . minél előbb s csak rövid kivonatban árjegyzékét azon bárányoknak, ludaknak, teheneknek etc. megküldeni, melyeket ön az én polöskei uradalmam számára beszerzett..." stb. 6 7 A felsorolt jószágok nyilván könyveket s hasonlókat jelentettek. Orvosait is annyira meg tudta téveszteni, hogy sokszor készpénznek vették a megjátszott „jelenségeket", és feljegyezték, mint tüneteket, Széchenyi betegségéről írt könyveikben. Minden orvosnál szerepel Széchenyi „felolvasási mániája", holott Széchenyi naplójából nyilvánvaló, hogy ezzel riasztotta el orvosait, mikor jelenlétükkel munkáiban akadályozták. 6 8 Tőlük aztán átvették a tudósok mind e megállapításokat. Széchenyinek ebben az időben egyik legközelebbi munkatársa: Falk Miksa 6 9 „Összeesküvés a döblingi tébolydában" jellemző címmel írta meg e korszak történetét. De a kiegyezés korában élő emberek szemében ez már oly távoli volt, mint pl. a török harcok, s nem fogták fel a cím mögött meghúzódó véres valóságot. A mai kor emberének mindez újra életközeiben van, értehető, felfogható. A Széchenyi működését körülvevő homály sűrűségére jellemző, hogy mikor a Blick megjelenése után egy kém azt jelenti a rendőrségnek, hogy azt Széchenyi írta, levelét egyszerűen ad acta tették, 7 0 mint képtelenséget, hogy az elzárkózva élő beteg ember ilyen, a jelen helyzetet kitűnően ismerő, nagyhatású, sziporkázóan szellemes művet írjon, ós azt ismeretlen módon külföldre juttassa és ott megjelentesse. Pedig a hajdani kitűnő szervező Széchenyi mindezt véghez vitte. Mások műveit, röpiratait is, éppen így kijuttatta és megjelentette, s gondoskodott arról is, hogy mindenüvé eljussanak. Hogy a Blick milyen hathatósan hozzájárult a Bach-kormány bukásához, ma már tudjuk. És azt is, hogy itthon milyen örömmel, reménykedve és izgatottan olvasták ezt a tiltott, elkobzott művet. 7 1 Hányan ismertek rá Széchenyi utánozhatatlan stílusára és gondolatmeneteire, s mily sok szívben nyerte vissza hajdani népszerűségét. — De éppen stílusa, írásmodora volt az egyik gyanútkeltő jelenség a bécsi rendőrség előtt, s a Széchenyi nevére felhangzó taps a Nemzeti Színház egy előadásán. . . Ekkor már, hogy úgy mondjuk, Széchenyi szerzősége nyílt titok volt, de bizonyíték nem volt a rendőrség kezében. Ezt csak fizetett kémek útján tudták megszerezni. Először is megvesztegették Széchenyi egyik inasát, akitől megtudták, hogy a Széchenyit látogató, fent említett „pölöskei inspektor" nem más, "Közli: BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: Adatok . . . 829.1.—Ehhez hasonlóan 1. még Széchenyi levelét Tasnerhez 1859. jan. 3-án: „Ha Önnek valami fontos nekem súgni valója van, írjon néhány sort, amelyben ezen szó »vágyik« van, például: »utánam, káposzta után« etc. etc. ós én majd elküldök Önhöz valaki biztost . . ." (Lev. III. k. 729. 1.). 6 8Napló, 1860. fcbr. 27-i bejegyzés: „Er geht [Goergen] wcil ich Miene mache etwas vorzulesen." L. erről KÁROLYI ÁRPÁD: I. m. 29. 1. 6 9FALK MIKSA: Összeesküvés a döblingi tébolydában. Pesti Hírlap, 1879. 357—359. sz. — Nagyobb műve: Széchenyi István gróf és kora. (Ford.: Áldor Imre és Vértessi Arnold.) Pest, 1868. előbb németül jelent meg az Oesterreichische Revue 1867. évfolyamában. "KÁROLYI ÁRPÁD bevezetése Széchenyi Döblingi Irodalmi Hagyatéka I. kötetében. 62. 1. —-A kém neve Kiss volt. ? 1A tiltott könyveknek jegyzéke, melyben a Blick is szerepel, egy példányban az MTAK Kézirattár Széchenyi Gyűjteményében is megvan. 14
