Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye (A MTAK kiadványai 53. Budapest, 1967)
Ranschburg a hat ősnyomtatványból ötöt csakugyan visszajuttatott az Akadémiai Könyvtárnak, ezeket név szerint ismerjük is (köztük volt a Thúróczy Krónika nagyértékű brünni kiadása), egyet már Bécsben nem sikerült visszszereznie, de hogy ezeken kívül más antikváriusok kezén keresztül még mi veszett el, azt nem tudjuk pontosan. Ezek ellen az antikváriusok ellen éppen úgy bűnvádi eljárás indult, mint a tettes ellen, de azután az egész ügyet váratlanul lezárták. A tettes külföldre távozott és nevét megváltoztatva eltűnt a színről. 7 7 Az Akadémia talán túlzottan humánus eljárással, fátylat borított az egész ügyre. Ügy látszik, elég büntetésnek érezték egy szépen induló tudományos karrier derékbatörését. Hogy melyek voltak azok az ősnyomtatványok, amelyek a perbefogott antikváriusok útján kerülhettek külföldre, pontosan nem tudjuk. Minden valószínűség szerint a Hellebrant-katalógus anyagából hiányzó darabok. 7 8 Egy darabról, éppen a legértékesebbről, a Teleki Józseftől kapott, szépen kifestett, pergamenre nyomtatott hóráskönyvről tudjuk csak, hogy a hágai könyvtár birtokába került. 7 9 A legsúlyosabb gazdasági helyzetben, inflációban fuldokló Akadémia bizonyára nem is gondolhatott volna rá, hogy egy ilyen nagy árú nyomtatványt a vételár megtérítésével visszaszerezzen, másként pedig a jóhiszemű vásárló, a külföldi könyvtár és antikvárius szintén nem hozhatott volna áldozatot. A sajnálatos események bekövetkezésében bizonyára szerepet játszott az a nem eléggé szabályozott olvasószolgálati rendszer, ami akkor az Akadémiai Könyvtárban volt és amit ezután szigorú intézkedések váltottak föl, 8 0 de mint a vizsgálat megállapította, a Könyvtár alkalmazottai részéről sem bűncselekmény, sem nagyobb mulasztás nem történt. Hasonló szerencsétlen jelenségek más könyvtárakban is fordultak elő. Súlyosabban esik a latba viszont, hogy a könyvtár röviddel ezután milyen érthetetlen gondatlansággal kezelte a következő nagy adománynak, a Vigyázó-gyűjteménynek az ősnyomtatványait. * * * Gróf Vigyázó Ferenc 1928-ban egész vagyonát (földbirtokok, budapesti bérházak stb.) és 17 000 kötetes könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. 8 1 Ez a könyvtár több évtizedes tudatos gyűjtőtevé7 7 MTAK Kézirattár. Régi Akadémiai Levéltár (ezentúl röviden: RAL) 423/1923, 474/1923, 1267 1923, 191/1924, 819 1924, 850 1924, 929 1924, 77 1925, 477/1926. 7 sArnoldus de Villa Nova: Bereitung und Gebrauch der Wein. Augsburg 1479. Hain 1812. Hellebrant 46. — Bibla Latina. Velence 1480. GW 4241. Hellebrant 61. — Nem világos, hogy miért van meg az a Herbarius, amelyet az akták úgy említenek, mint Bécsből vissza nem kerültet (Hellebrant 113. 2. példány), viszont nincs meg a Tambaco (Hellebrant 209.), amelyről azt írják, hogy Ranschburg visszaadta. Lehet, hogy összetévesztették a köteteket. — Az irattári anyag egyébként általában elég hiányos, az ügynek nem minden részletét látjuk világosan, nem sikerült például nyomára akadni a leltári ellenőrzés írásos eredményének sem. Az is iól érződik az egész ügy tárgyalásában, hogy a könyvtárnak ebben az időben ősnyomtatványos szakembere nem volt, Hellebrant súlyos betegen ekkor már inkább csak névleg tartozott a könyvtárhoz, nyugdíjazása is folyamatban volt. 7 9 Györkösy Alajosnak, az MTAK ny. igazgatóhelyettesének szíves közlése, aki akkor mint kezdő könyvtáros részt vett a lopási ügy kivizsgálásában. 8( 1 RAL. 850/1924. 8 1 Berlász Jenő—Németh Mária: Az Akadémiai Könyvtár múltja és jelene. Budapest 1956. 13. 1. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai 2.) Sajnos az ősnyomtatványok lebélyegzése az átvétel után meglehetős barbár módon történt. 15
