Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye (A MTAK kiadványai 53. Budapest, 1967)

kenység eredménye volt és bizonyos tekintetben hasonlított a Ráth-gyűjteményhez: jó állapotban levő, szép példányok, gondosan konzerválva, kitűnő minőségű kötésben; sok benne a régi hungarikum. Vigyázó maga foglalkozott az ősnyomtatványok meghatározásával és sajátkezűleg jegyezte be a kötetekbe a Hain, GW stb. számokat és a megszerzésre vonatkozó adatokat: időpont, ár, antikvárium, kötés. A 424 kötetből. 431 műből álló ősnyomtatvány-gyűjteményből csak néhány nagyobb értékű darabot említünk meg: Thúróczy brünni kiadásának egy, az augsburginak két példánya,

8

2 a Teleki-gyűjteményben is meglevő Schatzbehalternak egy másik, kifestett példánya,

8

3 Boccaccio: Genealógia deorum és De montibus c. művének első kiadása (1472, illetve 1473-ből),

8

4 Iustinus és Eusebius. mind a kettő a velencei Jenson nyomda legelső kiadványai közül 1470-ből,

85 Plutarchos: Vitae parallelae 1471-i római kiadása, két remekül illuminált hatalmas fólió köretben,

8

0 Cortesiusnak Mátyás királyt dicsőítő költeménye,

8

7 a velencei Aldus Manutius kiadásában megjelent Iamblichus,

88 Politianus

8

9 és Perottus.

9

0 Csak az Akadémiai Könyvtár nagyon csekély személyzeti létszáma, a megfelelő szakember hiánya magyarázza némileg azt az eljárást, hogy az ősnyomtatványok címeit nem sorolták be a katalógusba, raktári jelzetet se adtak. Mindössze az átvételkor a 17 000 kötetről készült leltári naplóba kerültek bele — de itt se együtt, hanem szétszórtan —, s a kötetekbe írták be ezt a leltári számot egy erre a célra készült bélyegzőbe. Egyelőre az állomány biztosítva volt, mert az egész Vigyázó-könyvtárt egy külön úgynevezett Vigyázó-szobában állították fel, de az ősnyomtatványok katalógus nélkül használhatatlanok voltak s természetesen a GW folyamatosan megjelenő köteteiből is kimaradtak. A második világháború alatt azonban az Akadémia épülete súlyos bombakárokat szenvedett s a Vigyázó-szoba mennyezete is leszakadt, — bár maguk az ősnyomtatványok kisebb sérülésektől eltekintve, úgy látszik, aránylag kevés veszteséget szenvedtek. Sajnos a következő évek átmeneti nehézségei közt, amikor a könyvtárban is először az elemi életföltételeket kellett megteremteni,

9

1 katalógus hiányában a tulajdonképpen gazdátlan ősnyomtatvány-gyűjtemény számbavétele is csak nagysokára történhetett meg. Ez az oka annak, hogy egyes értékes daraboknak ma már csak a hiányát tudjuk megállapítani, anélkül, hogy az elveszés időpontjáról vagy körülményeiről bármiféle tudomásunk lenne.

9

2 * * * 8

2 Hain !5 5t7 és 15 518. — Inc. 451, 468, 843. 8

3 L. 7. jegyzet. — Inc. 740. 8

4 GW 4475 és 4482. — Inc. 499. 8

5 Hain 9647. — Inc. 682 és GW 9440. — Inc. 748. 8

6 Hain 13 125. — Inc. 800. 8

7 GW 7794 — Inc. 825. 8

8 Hain 9358. — Inc. 715. 8

9 Hain 12 706. — Inc. 738. 9

9 Hain 13 218. — Inc. 667. 9

1 Berlász — Németh i. m. 15. 1. 9

2 Ezek: Cicero: Epistolae. Velence 1470. (Valószínűleg a nagyértékű első Jensonnyomtatvány.) — Aquinas, Thomas de: De modo confitendi et de nuritate conscientiae. Köln 1467,? — Breviárium Romanum, Velence 1478. — Haedus: De amoris generibus. Tarvisii 1492. — Johannes de Monté: Summulae. Velence 1500. (A leltárban tévesen „Artes sacrae theologiae" a cím, a kiadás helye pedig Bologna.) 16