Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye (A MTAK kiadványai 53. Budapest, 1967)
folióval, ajándékként elküldött könyvtárunknak 1921-ben. Ez ma is a Gutenberg-biblia egyetlen ép levele Magyarországon. (Az OSzK az utóbbi években vásárolt egy negyed levélnyi töredéket 8000 forintért.) 7 6 Az ősnyomtatvány-gyűjtemény ekkori állapotára jellemző, hogy a nagyértékű ajándékot a könyvtár állandó kiállításának tárlójába helyezték ugyan el, de jelzetet nem az ősnyomtatványok közt, hanem a „Bibliográfia" szakból kapott. Így történt az, hogy mikor a második világháború alatt a fontosabb könyvtári értékeket összecsomagolták s biztonságba helyezték, attól kezdve a Gutenberg biblialapnak nyomaveszett. Sok évi meg-megújuló keresés után sikerült azután rábukkanni a már véglegesen elveszettnek hitt kincsre a Bibliográfia szakban, ezen a teljesen valószínűtlen helyen, ahova a háború utáni rendezéskor a „Bibliogr. F. 51." jelzet miatt került. A GW anyaggyűjtés és első kötetek megjelenésének idején tehát az Akadémiai Könyvtár ősnyomtatvány-állományának a föltárás szempontjából meglehetős szomorú képe volt. Valószínű, hogy ami bekerült a GW-nyilvéntartásba és közlésbe, azt a Hellebrant-katalógusból vették, a Ráth- és Kaufmann-anyag kimaradt. De kimaradt a Gutenberg-töredék regisztrálása is. Az Akadémiai Könyvtárnak a korábbi nagy hagyományok után a XX. század elején való fokozatos korszerűtleinedését tehát az ősnyomtatványgyűjtemény is megérezte. A hanyatlás képéhez csak néhány sötét vonást ad egy esemény, amit a könyvtár túlságosan patriarkális kezelési rendje tett lehetővé és ami a gyűjteménynek is pótolhatatlan veszteséget okozott. •H * * 1924. április 26-án Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára arról tájékoztatta a könyvtárt, hogy Ranschburg budapesti antikvárius a következőket közölte vele: 1923. december 6-án egy fiatal történettudóstól, „aki gyanún felül áll" s aki hosszabb ideje vásárol nála, 6 darab ősnyomtatványt vett meg. A könyvekben nem volt bélyegző, de utólag a Hellebrant-katalógus alapján az a gyanúja támadt, hogy ezek a könyvek valószínűleg az Akadémiai Könyvtárból kerültek ki. Erre a könyvtárban csakugyan megtörtént a hiányok megállapítása. Ranschburg hajlandónak nyilatkozott az ősnyomtatványok visszaadására, sőt azt is megígérte, hogy saját költségén Bécsbe utazik és megpróbálja visszaszerezni azt a két ősnyomtatványt is, amit a hatból már oda eladott. Az eladót azonban nem nevezte meg. Balogh bizalmasan értesítette a többi budapesti könyvtárat is, hogy nézzenek utána, nem érte-e őket is károsodás. A megindult rendőrségi nyomozás megtalálta a tettest egy fiatal budapesti tanárban, aki nem sokkal korábban éppen a Tudományos Akadémiát kérte, hogy támogassa olaszországi ösztöndí j kérését s az Akadémia a támogatást meg is adta. Sőt az Akadémia megbízásából folyó kutatásokhoz ajánlólevelet is kapott „a könyvtárak és levéltárak igazgatóságainak szíves pártfogásába" ajánlva őt. Ugyanakkor az illető fiatal tanár sorra fosztogatta a budapesti könyvtárak értékes állományát. Lakásán a rendőrség a házkutatás során zárt ládákban különböző könyvtáraktól származó könyveket talált, köztük olyanokat, amelyekből a bélyegző ki volt vágva vagy át volt ragasztva, tehát „hónapokon át előkészített és folytatott üzletszerű bűn ténye" forgott fenn. 7 0 Soltészné i. m. 14
