Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának működése 1854–1949 (A MTAK kiadványai 52. Budapest, 1966)

I. A Történettudományi Bizottság megalakulása, szervezeti keretei

4 múlt feltárására vonatkozó forráskiadványok. Emellett természetesen hatott az az Európa-szerte uralkodó felfogás, hogy a hazai történet forrásait felkutassák és publikálják. Következménye a nagy sorozatok megjelenése volt. (Pl. Pertz H.: Monumenta Germaniae historica, Pratzi E.: Monumenta historica Russiae (Petropoli, 1841—42.), Fontes rerum Austriacarum stb.) Az Akadémián belül Toldy Ferenc titoknok az 1854. január 23-án tartott történettudományi osztály kisgyűlésén

4 azt az indítványt terjesztette elő, hogy támogasson az oszály egy, az Akadémia által kiadandó Történeti Kútfők Tára c. kiadványt, mert úgy vélte, hogy fontos, sőt szükséges (a szerző kiemelése), hogy egy ilyen kiadvánnyal az Akadémia a magyar történetírásban a kútfő tanulmányozására és a „positiv" irány erőteljesebb kifejlődésére hatást gyakoroljon. Toldy Ferenc az időt ekkor találta a legalkalmasabbnak, mivel a bekövetkezett társadalmi és politikai változások lehetővé tették sok magánlevéltár megnyitását, vagy legalábbis anyagának nagyobb hozzáférhetőségét a kutatók előtt. Az anyagi ellátottságra nézve azt javasolta, hogy az Akadémia Igazgató Tanácsa egy bizonyos, bár mérsékelt összeget bocsájtana egy e gyűjtemény előállításával megbízott állandó bizottmány rendelkezésére, amely ebből az összegből díjazná az írókat, és fedezné a kiadás elégtelen jövedelméből keletkező hiányt. Az Akadémia Történettudományi Osztálya helybenhagyta a Történeti Kútfők Tára eszméjét, és a TB első tagjaiul Toldy Ferencet, Érdy Jánost, Jerney Jánost, Repiczky Jánost és Wenzel Gusztávot jelölte ki. A konkrét tennivalókra egy kimerítő javaslat elkészítését írta elő.

5 A kimerítő javaslatot az 1854. április 24-i kisgyűlés tárgyalta, amely 4 Ak. Ért. 1854. 20. p. (Kis gyűlés = Kisebb gyűlés a Magyar Tudós Társasági Névkönyv (1841-re) szerint a heti üléseket jelentette, amelyen a helybeli rendes akadémiai tagok kötelesek voltak megjelenni, a tiszteleti és vidéki rendes tagok a kisgyűléseken „megjelenhettek". Ez eleinte az egész Akadémiát jelentette, ahol minden kérdésben döntöttek. (A kisgyűlések tárgyait részletesen meghatározza a már említett Névkönyv utasító határozata, [Ügyrendje], 31—33. p.) A kisgyűléseken kívül csak az évente megtartott nagygyűlés volt, ahol a kisgyűlésekben nem döntött kérdésekben határozott az Akadémia, itt választották az új tagokat stb. Ez a rendszer 1846-ig folytatódott, ezután minden második héten folytak kisgyűlések, felváltva a hat osztály sorrendjében, és minden második héten az összes akadémia ülésezett, vagyis az összes rendes tagok megjelenése kötelező volt. Ez volt az úgynevezett összes ülés. A Magyar Tudós Társaság Névkönyve 1846-ra az utasító határozatában már külön szabja meg az osztályok kisgyűléseinek, és külön az összes üléseknek a tárgyait. (45—46. p.) 1861-től az Akadémiai Almanach a kisgyűléseket már osztályüléseknek nevezi (gyakorlatban azonban még mindig kisgyűléseknek hívták), és csak az 1869-ben módosított szervezeti mechanizmus után, amikor a hat osztályt háromba vonták össze, nevezték a gyakorlatban is I., II., III. osztály üléseinek. Az összes ülés gyakorlata és elnevezése mindvégig megmaradt. Így működött az Akadémia egészen az 1949. évi átszervezésig.) 5 Uo.