Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)

Személyzeti ellátottság — könyvtárosok szakképzettsége

30 nak a könyvtárvezetők kinevezésével kapcsolatos előírásait csak nagyon lassan, fokozatosan lehet érvényesíteni. Tovább növelik a nehézségeket azok a követelmények, amelyeket az intézeti könyvtárosokkal szemben támasztani kell. Mivel a könyvtárak állományának 60—80%-a idegen nyelvű anyag, egyik első feltétel a nyelvtudás. Legalább 2—3 nyelv passzív ismerete szükséges ahhoz, hogy a könyvtáros tájékozódni tudjon az irodalomban és a kutatónak valóban segítségére lehessen. A hálózat munkatársai közül 45 egyetemet vagy főiskolát végzett, ezek közül azonban csak 25 rendelkezik felsőfokú könyvtárosi képzettséggel. Ezek az adatok a reális igényeket tükrözik; mert bármennyire hasznos és fontos a könyvtárosi szaktudás, legalább annyira fontos, hogy a könyvtáros a szakterületnek is alapos ismerője legyen. Utóbbi esetben viszont — a képzettségi rendelet értelmében is — szükséges a kiegészítő könyvtárosi szaktudás megszerzése. Aktív, széleskörűen művelt és a speciális szakterületen tájékozott, nyelvtudással rendelkező, jó szervezőképességű modern tájékoztató könyvtárosokra van szükség. Ezek az adottságok jellemzik a hálózat legjobb munkatársait. Ilyen képzettségű fiatalokat azonban jelenleg — sajnos — egyetlen iskola vagy egyetem sem bocsát ki, a szükséges ismeretek egyik részét „menet közben" kell elsajátítaniuk. A hálózat heterogén jellege rendkívül nehézzé teszi a munkatársak egységes képzését vagy továbbképzését. A könyvtári törvény a hálózati központ feladatává teszi az alapfokú képzést; ezt szükség esetén egyénenként oldottuk meg oly módon, hogy az érdekelteket 2—4 hetes szakmai gyakorlatra hívtuk be a központi könyvtárba. 1965-ben a hálózat négy munkatársa vett részt középfokú könyvtárosi tanfolyamon, öt pedig az egyetem könyvtárszakának esti tagozatú hallgatója. Nem könnyű feladat egységes szakmai továbbképzés programját sem összeállítani — ezt azonban meg kell valósítanunk. Részben ezt a célt szolgálják az 1960 óta rendszeresített, évenként két alkalommal megtartott munkaértekezletek, amelyeknek programján mindig szerepel egy-egy időszerű szakmai kérdéssel foglalkozó előadás és vita. Ugyancsak hasznosnak bizonyultak az eddig szervezett tapasztalatcsere-látogatások, amelyeken eleinte az azonos nagyságrendű könyvtárak munkatársai vettek részt — majd egy-egy szűkebb szakterület könyvtárosainak szakmai tapasztalatcseréjére került sor. A továbbiakban tervezzük egy-egy közérdekű szakkérdés megvitatását önálló formában is — a legfontosabb területen azonban, nevezetesen az intézet kutatási szakterületén való tájékozódásban, továbbképzésben nem tudjuk hathatósan segíteni könyvtárosainkat. Ehhez az intézetek vezetőségének irányítására, támogatására és az érdekelt könyvtárosok magasfokú aktivitására van szükség.