Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

pl. csekély értékű, ritkán használt üdvözlőbeszédeket és hasonlókat a nyomtatvány értékénél sokkal drágább kötésekkel védjük meg a rongáládástól. Az ilyen apró-, illetve egyleveles-nyomtatványok bizonyos nagyságrendek szerint készített egységes borítékolást kapnak, a borítékokat dobozba helyezzük (a könnyebb kezelés érdekében a doboz 3—4 fiókot is tartalmaz) és így állnak az ilyen dobozok a könyvek közt a raktári polcokon. (44. kép.) Végül még a kötésekkel kapcsolatban két technikai tapasztalatot szeretnénk megjegyezni. Az egyik az, hogy a konzervátorok munkájában egyre inkább teret kapnak a műanyagragasztók, mert ezek nem romlékonyak, penész és állati kártevők nem teleszepnek meg bennük. Másik tapasztalatunk az, hogy bár régi könyvek esetében a valódi borda és az ennek megfelelő fix könyvhát lenne a stílusos, mert régen a szabad hátat nem ismerték, csakhogy az is bizonyos, hogy az álbordára fűzött, szabad hátas könyv sokkal jobban nyílik, mint a valódi bordás. Már pedig, ha egy könyv új kötést kap, értelmetlen dolog lenne, csak a stílus kedvéért ragaszkodni egy kevésbé jó, régimódi fűzési-kötési eljáráshoz. Az utóbbi időben tehát, ha régi könyv új kötést kap, a fűzés álbordára történik, a gerinc nincs ráragasztva a könyv hátára. Kézirattárolási módok és eszközök A kéziratok tárolásának módjai az anyag természetének megfelelően nem azonosak a könyvekével. Mindenekelőtt fontos különbség az, hogy míg a könyvek — átmenetileg — kötés nélkül is elhelyezhetők a raktári állványokon, mert a kötés hiánya csak idővel, használat közben okoz károsodást, addig a kéziratok többsége egyáltalán el sem helyezhető valamilyen védőborítás nélkül a raktárban, mert önmagukban nem tudnak megállni, széthullanak. A másik különbség az, hogy míg a könyvek védelmét általában a megfelelő minőségű kötés biztosítja, addig a kéziratok sokfélesége folytán az ezeknek a védelmét ellátó eszközök és védőborítások is sokfélék. a) Kötés. Az úgynevezett kötetes kéziratok formailag ugyanolyanok, mint a könyvek. Ebből következik, hogy az ilyen kéziratnak éppen úgy a megfelelő minőségű kötés a természetes bur kólója, mint a nyomtatott könyvnek. Ilyen kötetes kéziratok mindenekelőtt a kódexek, amelyeknek többnyire egykorú, értékes kötésük van. De vannak újkori kötetes kéziratok is, a XVII — XVIII. századból, amelyek koruk könyvkötőművészetének remekeit hordják magukon, mint a legszebb könyvek. Ezeket természetesen éppen úgy kell ellátni, konzerválni, mint a régi könyvek kötéseit. Gyakoribb azonban az az eset, hogy a kézirat kötése igénytelen, de a célnak teljesen megfelelő könyvkötői munka, amellyel vagy utólag látták el a kéziratot, vagy már eredetileg ilyen összefűzött és bekötött papírlapokra jegyezték föl a szöveget. Az ilyen kötetes kéziratanyag semmiféle tárolási problémával nem jár, raktározása ugyanúgy történik, mint az átlagos nyomtatott könyveké. Nagyobb terjedelmű, főleg gyakrabban használt kéziratokat ma is a legcélszerűbb beköttetni. Nemcsak azért, mert így a legegyszerűbb a raktározás, hanem azért is mert ez akadályozza meg legjobban a lapok összekeverését vagy kiemelését. Viszont az is igaz, hogy elég költséges az ilyen bekötés, mert ma a kéz- és gépiratokat legtöbbnyire különálló lapokra írják, a bekötés csak úgy lehetséges, ha ezeket a lapokat párosával összeragasztják, vagy ha ún. falcra fűzik, tehát összefűzött keskeny papírcsíkokra ragasztják az egyes lapokat. Mérlegelni 38