Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

Régi könyvek új kötésben Ha a kötés teljesen hiányzik, vagy már menthetetlen, a régi könyv új kötést kap. Az új kötés elkészíttetésében két főszemponthoz ragaszkodunk: 1. Képes legyen a kötés újabb évszázadokra biztosítani a kézirat vagy könyv további fennmaradását. 2. Az új kötés ne zavarja a gyűjtemény harmóniáját. Az első cél megvalósítása érdekében nem sajnáltuk az áldozatot arra, hogy az új kötések megfelelő értékű anyagokból és kivitelezéssel készüljenek. Tehát pl. a fólió nagyságú ősnyomtatványokat mindig fatáblába (vagy a kitűnően bevált műfatáblába) kötettük, egész vagy félbőr borítással. (Félbőrkötés esetén a fatábla többi része üresen marad, nem kap papírborítást, 32. kép.) Nem hiába kötötték annak idején így a régi könyveket, a súlyos fóliánsok megvédésére más anyag nem alkalmas. A második cél érdekében bizonyos alapszempontokat rögzítettünk munkatársaink számára: ősnyomtatványok egészbőr, vagy fatáblás félbőr kötést kapnak, régi magyar könyvek és minden XVI—XVII. századi külföldi könyv egészbőr, a XVIH. századi könyvek félbőr, a XIX. század első feléből való könyvek félvászon kötést. Ősnyomtatványokon semmiféle címnyomás, semmiféle aranyozás ne legyen, hogy ne zavarja a gyűjtemény összképét. Egyébként nem törekedtünk uniformizálásra, „típuskötések" előírására. Sőt éppen ellenkezőleg, szabad kibontakozási lehetőséget tártunk iparművész konzervátoraink elé. így kaptak helyet a gyűjteményben a két szélső típus remekbe készült darabjai: SASVÁRI ÜEZSŐnek a régi kötések gondos tanulmányozása alapján készített, önálló tervezésű stílkötései (31. kép) és FABRO JÓZSEF első ősnyomtatványkötései, amelyek pusztán finoman megválasztott színükkel, technikai kivitelük nemesen egyszerű monumentalitásával hatnak (33. kép). A magunk részéről alapjában véve ezt az utóbbi típust éreztük hozzánk közelállónak, tehát azt, amely egyszerűségével teljesen modern, technikájával mégis beleillik a régi gyűjtemény hangulatába. Munkatársainkat azonban többre bíztattuk: mutassák meg, hogyan lehet modernnek és egyszerűnek maradni és mégis belevinni a munkába a művészi fantáziái, geometrikus vonaldíszek variálásával. Munkatársaink így egymással versengve hozták létre a szebbnél szebb modern, de mégis a régi-könyv gyűjteménybe szervesen beleilleszkedő kötéseket, amelyeknek művészi benyomását a változatos szín, egyszerű kivitel, finom tagolás, mérsékelt vonalas díszítés (34—43. kép), esetleg — az ősnyomtatványoknál fiatalabb könyveken — kevés aranyozás kelti. A konzerváló munka így együtt jár az alkotómunkával, gyűjteményünk egykor forrása lehet a XX. századi magyar könyvkötőművészet kutatásának, mert — ha szerény mértékben is — de újra lehetőséget adott az egyetlen igazán művészi könyvkötési mód, az egyedi tervezésű és kivitelezésű bőrkötés érvényesülésének akkor, amikor ez a műfaj már a kihalás küszöbén volt. Természetesen nem minden régi könyv kap ilyen értékes egészbőr kötést, hanem — mint már föntebb említettük, — a XVIH. századi könyveket már egyszerűbb félbőr kötésbe köttetjük, a XIX. század első feléből való könyvek pedig félvászon kötést kapnak, de vigyázunk arra, hogy ezek a félvászon kötések se zavarják túlságosan modern anyagukkal a gyűjtemény hangulatát, hanem a vászon valamilyen matt színezetű nyersvászonból, az előzék sima vagy pedig kézi batikolású papírból legyen. A kisebb értékű, néhány lapos aprónyomtatványok tárolását külön erre a célra tervezett dobozokkal oldjuk meg. Annak ui. nem lenne értelme, hogy 37