Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

b) Kötésrestaurálás Az annyi ellenségnek: tűznek, víznek, gondatlan embernek, penésznek, rovaroknak kitett papír, a szöveget hordozó könyvbelső legfőbb védője a kötés. Megfelelő, erős, egészséges kötésben ritkán éri komolyabb kár a könyv belsejét, a kötés sérülése vagy teljes hiánya azonban biztos pusztulást von maga után. Konzerváló munkánkban tehát a legnagyobb gondot éppen a kötések helyreállítására, illetőleg pótlására fordítottuk. Hiszen még a rongált papír is, ha a könyvet keveset használják, többé-kevésbé már azáltal meg van védve, ha jó a kötése. Viszont kötés nélkül, vagy sérült kötésben a legjobban rendbehozott papírok sincsenek biztosítva. Régebbi műgyűjtők gyakran azt a radikális megoldást választották, hogy az erősen sérült kötéseket egyszerűen eldobták és szép, új, bibliofil értékű kötést készítettek helyettük. Mi ezt az eljárást semmiképpen nem követhettük. Célunk az volt, hogy mindent megőrizzünk a tudományos kutatás számára. Tehát minden kötést, amely még olyan állapotba volt hozható, hogy eredeti célját, a könyv védelmét el tudja látni, megtartottunk. Restaurátoraink visszaerősítették a lógó részeket, kipótolták a hiányzó kötésrészeket, hátakat, törött fatáblákat, sőt, ha szükséges volt, egészen új kötést készítettek, de erre az új kötésre, a megfelelő helyekre visszaerősítettek (27. kép.) a régi kötésből minden megmaradt darabkát. A kiegészítés mindig csak anyagi, konzerváló, nem pedig teljes restaurálásra törekvő kiegészítés (25 — 26. kép). A hiányzó bőrt pótolják, megfelelő, el nem ütő színezéssel (a kiegészítés vagy azonos színű, vagy sötétebb, mint a kiegészítendő kötés, mert ha a kiegészítés a világosabb, akkor ez emelkedik ki föltűnően a háttérből). Nem próbáltuk soha a kötéseket úgy restauráltatni, hogy újonnan vésett nyomódúcok segítségével eredeti állapotukba állítsuk helyre a kötéseket.

7 Ezt nemcsak pénzügyi szempontok nem engedték volna meg, hanem a magunk részéről hamisításnak is éreztük volna. Legföljebb bizonyos fő vonalak benyomása jelzi a pótolt bőrfelületeken az eredeti minta kereteit (28. kép.). Pótoltuk azonban minden esetben a fatáblás kötetek hiányzó csatjait, mert ezeknek fontos szerepük van a könyvek belsejének épségben tartásában. Természetesen az új csatokat csak egyszerű kivitelben készíttetjük el, nem csináltatunk költséges imitációkat. A konzerváló munka folyamán előkerült töredékeket (29. kép.) mindig megőrizzük és a könyv, vagy kézirat eredeti jelzetének föltüntetésével tároljuk. Sokszor igen értékes anyag kerül elő a kibontott táblákból: kódexdarabok, kalendáriumrészletek, játékkártyaívek stb. Ilyen módon jutottunk pl. egy olyan egyleveles ősnyomtatvány-kalendáriumhoz, amelynek eddig egyetlen példánya sem volt ismeretes (30. kép). Ugyancsak gondosan megőrizzük azokat a kötésroncsokat is, amelyek már olyan állapotban vannak, hogy nem alkalmasak arra, hogy mint kötést rendbehozzuk. — Az elvégzett konzerváló munkákról, fölhasznált anyagokról készült jegyzőkönyveket is megőrizzük, sőt újabban minden egyes darabot le is fényképeztetünk konzerválás előtt. 7 A mi elgondolásainkhoz hasonló elveket fejt ki: Casamassima, Emanuele: Nota sul restaurö delle legature. (Bolletino dell' Instituto di Patologia del Libro. 21. 1962. 67 — 77. 1.) 36