Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

semmiféle olyan előképzettséget nem kíván mint a gázosítás (vegyészmérnöki), teljesen veszélytelen a környezetre, üzemeltetése pedig alig kerül valamibe, csak a fogyasztott villamosáram árába. Ezért most már lehetőségünk van nemcsak arra, hogy minden gyanús könyvet ártalmatlanná tegyünk, hanem minden régi könyvet rögtön a beszerzés után fertőtleníthetünk. Védekezés a nedvesség okozta károk, a penész ellen A károkozó állatok után a könyvek második számú közellensége a nedvesség és a vele együtt járó penész. Tudnunk kell azt, hogy a penész-spórák mindig jelen vannak a levegőben és így a könyvek felületén, lapjain is, láthatatlanul. Veszedelmet azonban csak bizonyos, virulenciájukra kedvező, a könyvekre kedvezőtlen körülmények közt okoznak. Legnagyobb ellensége a penésznek a szárazság, világosság, levegőcsere, tehát kb. ugyanazok, mint amik az állati kártevőket riasztják el. Normális raktározási viszonyok közt könyvtárban penész nem fordulhat elő. De mindig fölbukkannak a penészfoltok kötésen és papíron, (15. kép.) ha a könyvek nedves, sötét, szellőzetlen helyiségbe kerülnek, főleg pedig ha víz éri őket. Ilyenkor kiderül, hogy a könyvek minden alkotórésze, a papír rostjai és enyvező anyaga, a kötéshez használt bőr, vászon, enyv és csiriz, fatábla elsőrangú táptalaj a penész számára. Ha aktív penészre bukkanunk, a legfontosabb az azonnali beavatkozás: meg kell szüntetni a nedvességet előidéző okot, el kell szállítani a fertőzött helyről és ki kell szárítani a könyveket föllazított elhelyezéssel, léghuzattal, meleg levegő ventillálásával, el kell távolítani a már megtelepedett, kifejlődött penésztelepeket a kötésekről és lapokról. Ha a beavatkozás gyorsan történik s a könyveket nem érte közvetlenül rájuk folyó víz, akkor a penésznek minden nyoma eltűntethető. De csak egy kevés időveszteség is elég ahhoz, hogy a penész a papír felületéről behatoljon az anyag belsejébe, ezzel megkezdődik a papír nehezen vagy sehogy el nem távolítható színeződése, lassú szétmállása. Fekete, barnás, zöld, rózsaszín, olykor egészen lilás foltok terjednek el mindenhol. Ilyenkor a penésznyomok eltüntetése gyakorlatilag már reménytelen. A nedvesség azonban nemcsak azért ellensége a könyvnek, mert előidézője a penész kifejlődésének, hanem magában is romboló hatást végez. Még akkor is, ha nem mint közvetlen beázás, hanem csak mint a levegő túlságosan nagy relatív páratartalma jelentkezik. Nemcsak a kötés ragasztóanyagát oldja, a kézírás tintáját, a festett kezdőbetűk színeit áztatja szét, fakítja ki, hanem leáztatja a régi rongypapírok szilárdságát biztosító felületi enyvezést is. Ez a kioldott enyv a vízfolt szélén barnás perem alakjában helyezkedik el, a védőrétegét vesztett papír pedig foszlóssá lesz mint az itatós. (16. kép.) Könyvtárunk többféle alakban találkozott a nedvesség és pertész okozta károk problémájával. A mi régi könyveink is gyakran tele vannak fekete, rózsaszín, lila foltokkal, régi, inaktívvá vált, elpusztult penésznek a nyomaival, keveredve a kiázott enyv barna csíkjaival. Ha az ilyen penész már évtizedek óta nem jutott újabb nedvességhez, akkor már veszélytelen, hiszen a penészgombák nem élnek örökké. Ha azonban nem ilyen egészen régi penészszel van dolgunk, mindig számíthatunk rá, hogy rájuk nézve kedvező körülmények közt újra virulenssé válnak. Mindenesetre akár új, akár régi penészről van szó, amit még a kötés vagy a papír felületéről el tudunk távolítani, el kell 3 33