Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

távolítani. Gyakran elég ehhez a monopolradir vagy a közönséges, de egészen puha radír, az alkoholos letörlés. De a láthatatlanul ott maradó spórákra való tekintettel, főleg pedig, ha a penész már a papír rostjai közé is behatolt, tehát egészen el nem távolítható, ajánlatos az utókezelés is valamilyen penészölő szerrel (pl. thymol). A penész elleni védekezésben jó eredményt várunk a vákuumos eljárás szárító hatásától is. Könyvtárunk két alkalommal került szembe aktív penészveszedelemmel. Az első eset a következő volt: kézirattárunk egyik fala, ahol bekötött kéziratok és fólió alakú régi magyar könyvek állnak szekrényekben, érintkezik a szomszédos lakóház falával. Ebben a házfalban csőrepedés folytán két-három héten keresztül nagymennyiségű víz szivárgott befelé, és idővel átszivárgott észrevétlenül a könyvtárépület falába is. Néhány napi megmagyarázhatatlan és szellőztetéssel el nem tüntethető dohos szag jelentkezése után egyik napról a másikra hirtelen zöld penészfoltok tűntek föl az említett kötetek felületén. A falhoz épített szekrények lebontásával tárult föl a baj oka. A még penésztől érintetlen kötetek azonnali elkülönítése és kiszellőztetése megakadályozta, hogy a penész rajtuk is megtelepedjék. A megtámadott köteteket elszállíttattuk és világos, szellős helyen megkezdődött a penész gondos eltávolítása alkoholos kezeléssel. így a penészfoltokat még sikerült nyomtalanul eltüntetni. A második esetben egyik raktárban nagyméretű tetőbeázás történt, nem ugyan azon a részen, ahol a régi könyvek álltak, hanem a folyóiratok állványai fölött. A közvetlen vízkárok tehát a folyóiratokat érték. A sürgősen beállított nagyméretű ventillátoroknak és nedvszívó anyagok elhelyezésének köszönhető, hogy a könyveken nem jelentkezett penész. (A folyóiratok penészedését főleg infravörös lámpák sugaraiban való lapozással, meleg levegő ventillálásávaí előztük meg.) A konzerválásban alkalmazott módszerek a) A sérült papír és pergamen kezelése A különböző eredetű foltok eltávolítása, teljesen megsárgult lapok fehérítése mindig fontos célja volt a bibliofil kézirat- és könyvrestaurálásnak. Kétségtelenül nagyon szép egy-egy régi nyomtatvány eredeti tisztaságában, a jóminőségű rongypapír a maga tündöklő fehérségében. Ha valóban így maradt fönn. Akkor is szép, ha utólagos kozmetika érte el ezt az eredményt, de akkor már sokszor érezhető valami idegenszerűség a könyvön; a nyomdafesték elfakul, a betűk éles kontúrjai ellágyulnak, az egész tükör inkább síknyomásra emlékeztet. Ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy a fehérítés folyamán a kézírásos bejegyzések általában szinte nyomtalanul eltűnnek, a papír anyaga pedig meggyöngül. Egyébként is, mint már említettük, a munkálatokkai járó sok költség miatt sem végeztünk ilyen teljes fehérítéseket. Egy-két kísérleti darabtól eltekintve csak a piszokfoltok, zsírfoltok eltávolítása történt meg (17—18. kép.) Az elszíneződésnél sokkal nagyobb károsodásokat szenved a papír a mechanikus rongálástól, nedvességtől, penésztől, állati károsodástól. Ilyen esetekben a papír a sérültség fokának és módjának megfelelően javításra szorul. Az alapelv természetesen itt is csak az lehetett: minél kevesebb fölösleges beavat34