Rózsa György: Hagyomány és korszerűség. Az Akadémiai Könyvtár távlati fejlesztéséről (A MTAK kiadványai 42. Budapest, 1964)
kurrens folyóirata mellett az intézetek a maguk kb. 5 ezer folyóiratával (a központi könyvtárral és az egymás közti átfedések miatt a címanyag természetesen kisebb) egységes egészet alkotnak, kölcsönösen kiegészítik egymást, ily módon úgyszólván valamennyi fontos tudományterületet átfogva. A kutatókönyvtár jellegen (korlátozott nyilvánosság, „praesens" használat) az új épületben sem látszik indokoltnak változtatni. E mellett azonban, tekintettel a tudományos munkát végzó'k számának várható növekedésére, gondoskodni kell a könyvtárhasználat reális bővítési lehetőségeiről. A jelenlegi 70 férőhellyel szemben mintegy 210 fő részére lesz kutatási lehetőség szakosított olvasótermekben (2 ötvenszemélyes nagyolvasó, 1 kurrens folyóiratolvasó, különgyűjteményi olvasók, kutatófülkék írógéppel, magnóval felszerelve, ezeket egészíti ki pihenő — klubszerűen kialakított újság- és képeslapolvasó és az új külföldi könyvek bemutatóterme). E számok a férőhelykapacitást jelzik, kialakításuk és fejlesztésük rugalmasan, a szükségleteknek megfelelően fokozatosan történhet meg. Néhány szót a Levéltári Osztályról, a Könyvtár legfiatalabb egységéről, amely munkáját elnökségi határozat értelmében 1964 február 1 -ével kezdte meg, de feldolgozott állománya teljes hozzáférhetővé tételének időpontja az új épület megnyitása lesz. A Levéltári Osztály, amellett, hogy anyaga (1949-től, az Akadémia átszervezésétől kezdődő iratanyagot veszi át az előírt selejtezések végrehajtása után) nélkülözhetetlen forrása lesz a felszabadulás utáni tudomány- és kultúrtörténeti kutatásnak, bizonyos akadémiai hatósági funkciókat is ellát, mint az akadémiai ügyiratok megőrzésének és selejtezésének felelős szerve. Az új épületben a kutatás elősegítésére és az Akadémiai Könyvtár állományának az egész országban, sőt külföldön is jobb hozzáférhetővé tételére a cédulakatalógus mellett betűrendes kötetkatalógust is tervezünk. A katalógusok egyébként bizonyos mértékű eltérést fognak mutatni a szokásostól', a régi magyar könyvek korszakhatára 1850 lesz (a szokásos 1711-gvel szemben), míg a külföldieké 1800 (1600-zal szemben). Ennek következtében nagymennyiségű könyv kerül át a Régi és ritka könyvek Osztálya kezelésébe és egy tudománytörténeti szempontú tárgyszó-katalógusba, ahová valójában valók is, mentesítve és áttekinthetőbbé téve ezáltal az ETO rendszerű szakkatalógust. Ilv módon a tudomány- és kultúrtörténeti kutatók egy speciális szempontú katalógusban férhetnek hozzá az őket érdeklő anyaghoz. Az elmondottakból elég világosan kitűnik az a bonyolult, sokoldalú és nagy erőfeszítéseket kívánó munka, amely az Akadémiai Könyvtár előtt áll az új épülettel kapcsolatban. Az új épület nem egyszerűen gazdasági-szervezési-műszaki problémákat vet fel — önmagukban ezek is meglehetősen tetemesek, gondoljunk csak egy milliós állományú könyvtár költöztetésére és az ezt megelőző teljes állományrevízióra —, nem egyszerűen azt jelenti, hogy a teljesen korszerűtlen körülmények között működő könyvtár — az ország három tudományos nagy könyvtárának egyike 7 — megfelelő és méltó elhelyezési viszonyok közé kerül, és mód nyílik a „nagyüzemi" könyvtárszervezésre — ez így önmagában is rendkívül nagy előrehaladás volna —, hanem megnyílnak általa jelentős tartalmi tudományos fejlesztési lehetőségek, amelyeket az előzőkben érzékeltetni igyekeztem. Mindeme elgondolások kialakításában sem szabad szem elől téveszteni, hogy egy nagy hagyományú, történetileg kialakult tudományos intézmény 1 Az Országos Széchényi Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár mellett. 10
