Rózsa György: Hagyomány és korszerűség. Az Akadémiai Könyvtár távlati fejlesztéséről (A MTAK kiadványai 42. Budapest, 1964)

távlati fejlesztésénél napi tudomány—vagy könyvtárpolitikai meggondolások (ha egyáltalán létezhet e területen „napi-politika") csak a legcsekélyebb mértékben játszhatnak szerepet. Különösen érvényes ez Magyarországra, ahol a történelem viszontagságai folytán elég jelentős mértékben pusztultak közgyűjtemények, tehát fokozott a felelősség az olyan nagy gyűjteményekkel sze mben, mint amilyen az Akadémiai Könyvtár, amely gyűjteményeivel egyszer re demonstrálja a magyar tudomány és kultúra hozzájárulását a világkultúrához, mit adott Magyarország a világnak és megfordítva, hogy Magyarország milyen mértékben vette át a nagyvilág kiadványokban kifejezett tudományos és kultúrjavait, egyszóval a maguk sajátos módján képviselik hazánk részvételét a világ tudományos vérkeringésében. Ugyanakkor az új könyvtárépület puszta létével is egyik demonstrálója lesz a szocialista állam áldozatkészségének és tudománypártolásának, miáltal történetileg viszonylag rövid idő alatt megoldott egy egy és negyedszázados megoldatlan problémát. Rusznyák Istvánnak a már idézett könyvtári tájékoztató kötethez írt bevezető soraiból: „Az Akadémia és Könyvtára elválaszthatatlanok egymástól, történetük szorosan összefonódott sok-sok évtized alatt. Amint az Akadémia, éppúgy Könyvtára is mindazon haladó törekvések örökösének és folytatójának vallja magát, amelyek a magyar nép tudományos és kulturális felemelkedését, a világ tudományosságával való békés és alkotó együttműködést célozták. A Könyvtár a maga sajátos eszközeivel szolgálja a célkitűzéseket." Hozzátehetem: távlatilag remélhetőleg még sikeresebben fogja e célkitűzéseket szolgálni az új épület adta kedvezőbb körülmények között, a hagyományok és a korszerű követelmények harmonikus összekapcsolásával. TRADITION UND FORTSCIIRITTLICHKE1T: VOM PERSPEKTIVISCHEN ENTWICKLUNGSPLAN DER BIBLIOTHEK DER UNGARISCHEN AKADEMIE DER WISSENSCHAFTEN Laut beschluss des Prásidiums der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und im Einverstándnis mit den zustándigen Regierungsbehörden wird die AkademieBibliothek an einem der exponiertesten Punkte der Landeshauptstadt Budapest, dem Roosevelt-Piatz beim Pester Kettenbrückenkopf dem Palais der Akademie gegeniiber, ein neues Heim bezieben, das bis 1970 seiner Bestimmung übergeben werden soll. Damit beginnt ein neuer Zeitabschnitt in der Geschichte der in 1826 gegründeten AkademieBibliothek. Der Bau des neuen, 33 m hőben Gebáudes von rund 100 000 m

3 Kubatur, das grösste selbstándige ungarische Zweckbau dieser Art stebt scbon wegen seiner exponierten Lage in dem Mittelpunkt des öffentlieben Interesses und wurde auch in der Tagespresse lebhaft erörtert. Wesentlieber aber als Form und Aussehen des neuen Gebáudes ist seine Bestimmung. Die Erriebtung eines neuen Heims erweist sicb notwendig, weil das alte dem Tátigkeitsbereich und dem Wacbstum der Bibliotbek niebt mebr genügt. Das perspektiviscbe Entwicklungsprogramm weist aber in gewissen Belangen scbon über das Sonderproblem der Akademie-Bibliothek hinaus, weil es ganz allgemein die Zukunft und Fortén twicklung der wissenscbaftlicben Grossbücbereien mit historisck gewacbsenem Bestand berührt. Im Zusammenhang mit dem Förderungsprogramm der akademischen Bibliothek streift unser Artikel obne Anspruch auf Verallgemeinerung aueb diese Fragen. Den Entwicklungsgang der nahezu 140 Jahre altén Akademie-Bibliothek nach der Befreiung des Landes, vor allém aber nach der 1949 erfolgten Neuorganisierung der Ungarischen Akademie veranschaulichen folgende Daten. Bei einer Verdreifachung der 11