Csapodi Csaba: Beatrix királyné könyvtára (A MTAK kiadványai 41. Budapest, 1964)
16 Bizonyosan BEATRIX hozta Nápolyból azt a CURTIUS-kódexet is, amely 1877-ben ABDUL HAMID szultán ajándékaként Konstantinápolyból került haza. 5 8 A kódex possessorclmere az aragon címer, s mivel a kötet a Corvina maradványai közt volt, eredeti tulajdonosaként BEATRIX királynéra kell gondolnunk. Van még egy pusztán aragon címerrel jelzett kódex is, a besangoni LACTANTIUS, amelyet HEVESY BEATRIX tulajdonának, s egyúttal korvinának tekintett. 5 9 Szerinte ugyanis a lapszóikeret díszítései közt látható hegyes süvegű, csizmás törpék magyar viseletet mutatnak be, a kódexet tehát Magyarországon díszítették. Ez azonban teljesen alaptalan föltevés. Nemcsak azért, mert a figurák viselete egyáltalán nem speciálisan magyar, hanem mivel puszta aragon címer és nem az egyesített magyar-aragon címer van rajta, ezért — ha egyáltalán BEATRIX számára készült — még házassága előtt kellett készülnie. Ebben az esetben pedig nem készülhetett Magyarországon. A LACTANTius-kódex éppen úgy lehetett az Aragon-ház bármely más tagjáé. Beatrix királyné könyvei Az eddigiekben azt a problémát vizsgáltuk meg, hogy a Corvina-könyvtárral kapcsolatba hozott kódexek közt vannak-e olyan kötetek, amelyek BEATRIX királyné számára készültek, — házassága előtt vagy után. De még nem feleltünk arra a kérdésre, hogy ezek a könyvek beolvadtak-e a királyi könyvtár állományába, illetve egyenesen a Corvina számára készültek-e, vagy pedig a királynénak volt Budán saját könyvgyűjteménye. Hogy BEATRixnak már Nápolyban, házasságkötése előtt is voltak könyvei, arról hiteles forrásadatok szólnak. A nápolyi számadáskönyvekből tudjuk, hogy a kis királylány már tízéves korában pergamenre írt könyvet kapott, CICERO munkáját: De senectute. Később ugyancsak CiCERonak két másik művét: De officiis és Epistolarum liber, valamint egy VERGILIUSÍ 6 0. Nápolyi zenetanára, Johannes TINCTORIS több munkáját ajánlotta neki. 6 1 Diomedes CARAFFA nászajándékát, a De institutione vivendi-t szintén még Nápolyban kellett megkapnia, mert benne a szerző arra is ad tanácsokat, hogyan viselkedjék BEATRIX Magyarország felé vezető útja közben. Mennyi könyve volt még BEATRixnak ezeken kívül, nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hány könyvet hozott magával Budára. De hogy voltak ilyenek, arra nemcsak a már említett CARAFFA-kódex, a melki psalterium és a CURTIUSkódex a bizonyíték, hanem két hiteles korvina is, a Liber Sancti Albani 6 2 és TRAPEZUNTITTS: ín perversionem problémátum Aristotelis. 6 3 Ebben a két utóbbi kódexben ugyanis MÁTYÁS címerét az aragon címerre festették rá. A TRAPEzuNTius-kódex Budán díszes, aranyozott, címeres korvina-kötést is kapott. Bizonyos tehát, hogy ez a két kódex bekerült a királyi könyvtár állományába. De éppen a címer-átfestés és új kötés bizonyítja a legjobban, hogy azok a 5 8 Budapest. Egyetemi Könyvtár. Cod. Lat. 4. 5 9 Besan^on. Bibliothéque municipale. Ms 170. HEVESY: I. m.-ben a 2. sz. alatt. Repr. uo. 13. t. 6 0 BERZEVICZY: I. m. 67—68. 1. 6 1 HARASZTI Emil: Zene és ünnep. Mátyás király emlékkönyv. 2. k. Bp. 1940. 312.1. 6 2 Oxford. Bodleiana. Bibliotheca Canoniciana. Cod. Lat. Script. eccl. 17. (COXE, Henricus: Catalogus codicum manuscriptorum Bibliothecae Bodleianae. Pars 3. Oxonii, 1954. 291. 1.) 6 3 Bécs. Österr. Nationalbibl. Cod. Lat. 218. (NF VI. 3. 139—340.1.) MEZEY László (Codices Latini medii aevi Bibliothecae Universitatis Budapestinensis. Bp. 1961.) a budapesti Egyetemi Könyvtár Konstantinápolyból hazakerült, Cod. Lat. 11. sz. kódexéről is föltételezi, hogy BEATRIX hozhatta magával Nápolyból, mert eredetileg Marinus TOMACELLUS, a nápolyi király hajóhadának parancsnoka számára készült. Sajnos a kódex első lapja csonka, és így nem tudjuk, milyen címer volt rajta.
