Tőkés László: A mikrokártya és a kutatók (A MTAK kiadványai 35. Budapest, 1963)
5 szok és üres filmszakaszok következnek egymás után a filmtekercsen. Előhívás után a filmszélekből 1—1 mm-t levágnak, a filmtekercset az üres részek közepén filmcsíkokra vágják fel s az üres filmdarabok közepébe lyukat vágnak. E lyukak segítségével illesztik különleges másolókeretben egymásmellé a filmcsíkokat. Nagyüzemi előállítás esetén a másolatok fotopapírtekercsre készülnek, s utólag vágják azokat 75X125 mm méretűre. 5 Kezdetben 5 filmcsíkból állították össze a mikrokártyát, s a címet a kártya hátoldalán helyezték el sokszorosítással. Később kialakult a mikrokártya mai formája, melyen a cím az első oldalon felül kap helyet. Hasonló eljárással 35 mm széles filmcsíkokról is készíthetők mikrokártyák; perforált film esetében a perforációk levágása után 25 mm széles filmcsíkokat nyerünk, így három csík (3X3 felvétel) helyezhető el egy 75X125 mm mikrokártyán, ha a felvevőgép képmérete 24X36 mm. (2. ábra.) 3. Európában a filmcsíkok másolása helyett szívesebben használnak mikrokártya felvevő készülékeket mikrokártyák előállítására. 6 A mikrokártya felvevő készülék könyvtartója és megvilágító berendezése tekintetében nem sokban különbözik a mikrofilmfelvevő készülékektől, fényképező szerkezetét és filmtartóját illetően azonban egészen más, mert alkalmasnak kell lennie a 90X120 mm vagy 75X125 mm méretű síkfilmek szakaszos továbbítására, a felvételek elhelyezésére több szabályos sorban. A filmlapra kerülő felvételek nagysága különféle méretű fényképezőkeretek cserélgetésével változtatható; a kazetta megfelelő továbbítását és a sor váltását a kazettára erősített fogazott lécek teszik lehetővé. Minden mű első kártyáján egy-két sort a cím számára üresen szokás hagyni; a címet meghatározott méretű papírra írógéppel írott vagy nyomtatott szövegről címfényképező készülékkel lehet a filmlapra fényképezni. A mikrofilmlapok előállítása a tekercsfilmre fényképezéssel ellentétben lassú és körülményes munkát jelent. Míg a mikrofilm tekercsek kidolgozása önműködő, nagyteljesítményű gépekkel megoldható, a síkfilmeket csak kézi eszközökkel lehet kidolgozni. A tekercsfilmre fényképezésnél viszont hátrányos a képméret állandósága, amelyhez alkalmazkodva a kicsinyítés mértékét a dokumentum nagyságának megfelelően változtatgatni kell, és nehéz a felvágott filmcsíkok tárolása és másolása is; a negatív mikrofilmlapok rendezése, tárolása és másolása ennél kényelmesebb. Mikrokártya felvevő készülék használata lehetővé teszi a képméretek megváltoztatását, az egy lapra kerülő felvételek számának és alakjának legmegfelelőbb megválasztását. (3. ábra.) A Falz-Werner típusú mikrofelvevő készüléken a felvételek elhelyezésére és méretére számos lehetőség van: egy filmlapra 9—120 felvétel kerülhet; legnagyobb képmérete 35X26 mm, a legkisebb 8X9 mm. Az ilyen felvevőkészülékek beállítása és működtetése nagy gondosságot és pontosságot igényel, mert minden hibás felvétel az egész mikrofilmlap ismételt elkészítését teszi szükségessé. 4. A mikrokártya-készítés negyedik módszere is a mikrofilmtekercsbűi indul ki. A mikrofilmfelvétcleket, mikrofilmcsíkokat vagy a mikrofilm tekercs papírszalagra készített és felvágott másolatát kartonlapra lehet illeszteni. Az ilyen „összeillesztett" mikrokártyák legelső változata az ablakszerű kivágással ellátott indexkártya volt, amelynek nyílásába átlátszó műanyaggal egy mikrofilmfelvételt erősítettek. A szétvágott mikrofilmtekercs felvételeinek rendezése és nyilvántartása ilyen módon megoldódott; a kezdetben mankó szerepét betöltő kartonlapok később a mikrofilmfelvételeknek gépi válogatórendszerekbe illesztését tették lehetővé, pl. a ,,Filmsorl" kártyákon a mikrofilmfelvételt és a lyukkártyás válogatórendszert egyesítették. A több felvételt tartalmazó mikrofilm• KUIPERS, J. W.: Microcards and microfilm for a ccnlral reference filé. Industr. and Engin. Cheri). 42. vol. 1950. 8. no. 1483—1407. 1. • A legismertebb európai mikrokártya felvevő készülékek: NDH Goebel Micro-fiche Camera (Xederlandse Document Reproductle); Microfiche Apparalus (Les Appareils Controleurs, Paris); Goebel Mikrokopie Gerate (Falz Werner, Leipzig).