Tőkés László: A mikrokártya és a kutatók (A MTAK kiadványai 35. Budapest, 1963)

6 csíkok mikrokártya formájú tárolására és rendezésére átlátszó műanyagtasakokból összeillesztett borítékokat és átlátszó ablakokat tartalmazó kartonokat gyártanak. A filmtekercs felvágásához és tasakba helyezéséhez kényelmesen kezelhető vágó készülékek kerültek forgalomba.

7 A mikrofilm tekercsről másolt, átlátszatlan, felragasztható mikroszalagok tetszés szerinti hosszúságú darabokra vághatok és különféle méretű mikrokártya-indexek előállítására alkalmasak. Nagyüzemi előállításukról egyelőre csak az USA-ból és Angliából hallottunk. A 16 mm széles filmről másolt mikroszalagok kereskedelmi elnevezései: Microstrip, Microtape, Microtak és Microbond. Rendszerint már cl vannak látva nyomásra érzékeny ragasztóréteggel, vagy felragasztás előtt hátoldalukat nedvesíteni kell.

8 Angliában egyes kiadványokat 16 mm széles mikrofilm és mikroszalag formájában egyaránt sokszorosítanak; a megrendelők, ha előnyben részesítik a mikrokártyát a filmtekerccsel szemben, a mikroszalag tartozékaként megvásárolhatják a nyomtatott címmel ellátolt fehér kartonlapokat, és felragaszthatják a mikroszalagcsíkokat.

9 16 mm széles mikroszalagból 4 csík, 35 mm széles inikroszalagból 2—3 csík helyezhető el egy 75X125 mm méretű kártyán. A mikroszalaggal egyesített kártyára a könyvtári munkáknál bizonyára nagy jövő vár, mert folyóiratcikkek mikroszövegének tárolására, referáló kartonok előállítására s még sok területen hasznosítható. Mikrofilmcsíkokról olcsó berendezéssel kis fotólaboratóriumokban is készíthetők mikroszalagmásolatok. (4. ábra.) III. A mikrokártyák könyvtári használata. 1. Mikrofilm vagy mikrokártya? A könyvtárosokat gyakran foglalkoztatja a mikrofilm és mikrokártya könyvtári használhatóságának, szerepének kérdése. Igaz-e, hogy a mikrokártya átveszi a mikrofilm szerepét a könyvtárban? A mikrokártyakészítés gyakorlata alapján nyilvánvaló, hogy bármelyik eljárást is alkalmazzuk mikrokártyák előállítására, ez a művelet lényegesen lassúbb, költségesebb és több hibalehetőséget tartalmaz, mint a mikrofilmtekercsek készítése. Az első módszer — több dokumentumoldal fényképezése egyszerre —- használhatósága annyira korlátozott, hogy a mikrofilmezést helyettesítő széleskörű alkalmazásáról nem lehet szó. A második módszer, mikrofilmcsíkok másolása, felhasználja a negatív mikrofilm tekercs előállításának kényelmességét és automatizáltságát, de nélkülözi a felvágott negatív film tárolásának biztonságát s a sokszorosítás gépesítését. Csak néhány nagy külföldi mikrokártya-kiadó használ másolópapírtekercseket és önműködő kidolgozóberendezést filmcsíkokból összeillesztett mikrokártyák másolására. A harmadik módszer — mikrokártya felvevő berendezés igénybevétele — szintén sok gyakorlati nehézséggel jár. E készülékek távolról sem annyira önműködőek és nem olyan könnyen kezelhetők, mint a modern mikrofilmfelvevő gépek. Egy modern mikrofilmfelvevő gépbe — pl. Lumoprint vagy Recordak típusú felvevőbe — 30—50 m film, vagyis 800—1250 felvételre elegendő nyersanyag tölthető be egyszerre, s felvételezési teljesítménye önműködő élességállítás, motorizált film továbbítás stb. következtében több száz felvétel óránként. A mikrofilm tekercseket egyszerre lehet önműködő előhívógépen kidolgozni és folyamatos másológépen másolni. A mikrokártya felvevő készülékbe ezzel szemben egyszerre csak egy síkfilmet, rendszerint 20—40 felvételre elegendő nyersanyagot, lehet tölteni. A képméretek beállítása, a mikrokártyák elkerülhetetlen „megszerkesztése", az egy lapra kerülő oldalak beosztása, a cím fényképezése stb. is lassítja a munkát. Egy mű mikrokártya negatívjának előállítása ezért lényegesen többe kerül, mint a mikrofilm elkészítése. A költségtöbblet kellő számú másolat készítése és értékesítése esetén természetesen megtérülhet, de a külföldi tapasztalatok szerint 15 példány alatt a mikrofilm mindig 7 Film Insertion Kit és Micro-Jacket Inserter. Ld. BALLOU, Ilubbard W.: Guidetomicrorcproduction equipmenL Annapolis, 1959. 1 Uo. > Microtexls as média for pullication. Herlfordsbire, 19G0. 57—58. 1. Discussion; N. A. BRAMPTON.