Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

10 ban igen alkalmatos helyen tartatának." Tehát élesen megkülönbözteti a „szép könyveket" a „fejedelmi könyvek"-től vagy protokollumoktól; „annyi sok magok hasznokat kereső tisztek, praefectusok . . . közül nem találtatott vagy egy, ki az országnak a levelekből, királyi könyvekbül, protocollumokból, az ecclesiának pedig a bibliothecának sok szép és nagy summa pénzben álló köny­veknek romlásából való nagy kárát megkeserülte, szánta volna s az romlás előtt Szebenbe vagy csak azokat beköltöztette volna." 3 0 Sajnos, ahogy Gyulafehérvárt a fejedelmi könyvek, ugyanúgy elpusztultak 1526-ban, Buda égésekor a „tárnoki házban" őrzött királyi könyvek is, a közép­kori Magyarországnak ezek a legfontosabb forrásai. De 1527 óta folyamatosan megvannak, 3 1 és azóta is mindig liber regius néven szerepelnek. Ugyanott vagy legalábbis Budán pusztulhattak el a cseh registratura-könyvek is, mert ULÁSZLÓ' cseh kancelláriája Budán működött, és ennek tulajdonítható, hogy ma a hasonló cseh kancelláriai könyvek közül mindössze egy kötet van meg. 3 2 így a MÁTYÁS­és ULÁSZLÓ-kori liber regiusok megsemmisülése és a miniátor szó bizonytalan értelme miatt nem tudjuk pontosabban megállapítani, milyen természetű volt az a munkakör, amelyet a madocsai apát a királyi kancelláriában betöltött. Ha a miniátor a madocsai apát esetében is illuminátort jelent, akkor gon­dolhatunk arra, hogy a liber regiusokat látta el festett díszítményekkel. Igaz ugyan, hogy az 1527 utáni registratura-könyvek teljesen dísztelenek (ugyanúgy ULÁSZLÓ egyetlen fennmaradt hasonló cseh királyi könyve, 3 3 de ez nem döntő' bizonyíték. A MÁTYÁS-kori könyvkultúra hatása ezeken is érvényesülhetett s­a liber regiusok díszítése elláthatot t munkával egy illuminátort, mert valószínű következtetések alapján a XV. század végén, a XVI. század elején évente több ezerre lehet tenni azoknak az okleveleknek a számát, amelyet a kancellária kiadott. 3 4 így registratura-könyvre is többre lehetett szükség egy évben. A díszí­tett registratura-könyv egyébként nem volt ismeretlen dolog. WATTENBACH írja, hogy a kempeni Ratsprotokollbuch „liber pictus", tehát képekkel díszített volt. 3 5 De arra is gondolhatunk, hogy a nemesi armalisok szövege elé bemásolták az adományozott címer képét. MÁTYÁS, ULÁSZLÓ és II. LAJOS korában ugyanis a címereslevelek nem mindig tartalmazzák az adományozott címer leírását az oklevél szövegében, hanem igen sokszor csak utalnak az oklevél „fejében", tehát a szöveg kezdetén látható, festett címerre: „quae in principio seu capile praesen­tium litterarum nostrarum . . . arte pictoria figurata, designata seu depicta sunt". Ez a szöveg BAKÓCZ Bálint 1459. szept. 3-án kelt címerlevelében olvas­ható, de teljesen hasonló szövegeket olvasunk 1460-ban BOD Jakab, 1462-ben, CSÁSZÁR István, 1466-ban NAGY Gergely, TARRÓCZAI Benedek, 1474-ben MÉREL Tamás armalisában, és még sokáig folytathatnánk a sort 1526-ig. 3 6 Ha az ilyen oklevélnek csak a szövegét másolják be a liber regiusba, akkor semmi bizonyítéka 3 0 iIEREPEI János: Miképpen kerülte el a gyulafehérvári bibliotékának egy része az 1658. évi tatár pusztítást? Magy. Könyvszle. 1961. 170. 1. 3 1 Az Országos Levéltár diplomatikai osztályán. 3 2 A. HAAS idézett levele. 3 3 Uo. 3 J KOMJÁTHY Miklós, az Országos Levéltár diplomatikai gyűjteménye vezetőjének szíves, közlése. 3 3 I. m. 384. 1. 3 6 VARJÚ Elemér hagyatékában a Monumenta Ilungariae heraldica e. gyűjtemény a Magy, Tud. Akadémia Kvtárának kézirattárában. Ms 669—671.

Next

/
Oldalképek
Tartalom