Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

1L nem maradt volna a címer hitelességének, ha a nemeslevél elveszett, megsemmi­sült, s tág tere nyílhatott volna a hamisításnak is. De az is lehetséges, hogy a miniátort szó szerinti értelemben kell vennünk^ s CATTANEOban olyan kancelláriai alkalmazottat látnunk, aki miniummal, vörös festékkel dolgozik, tehát címeket, kezdőbetűket jelez vörös írással. 11a nem is filológiai, de nem is művészi, hanem a szöveget figyelemmel kísérő munka lenne­ez. Végül meg lehetne említeni még egy lehetőséget. W'ATTENBACH írja, hogy a pápai kiváltságlevelek díszített betűit is litterae miniatae-nak nevezték, pedig ezeknek az írásához vörös festéket nem használtak. 3 7 A királyi könyvek miniátora tehát írhatott a registratura-könyvekbe díszített betűket akkor is, ha a könyvek nem voltak festve vagy rubrumokkal ellátva. Természetesen mindez, maguknak a liber regiusoknak megsemmisülése után csak föltevés. De a madocsai apát sze­mélye mindenképpen inkább illik bele a kancellária környezetébe, mint a könyv­másoló műhelybe. Az illuminátor nem lehetett különösebben megbecsült fog­lalkozás Magyarországon, ahol még az olvasás is derűs lesajnálást váltott ki az udvari előkelőségekből, amint GALEOTTO olyan elevenen leírja BÁTHORY Miklós váci püspökkel kapcsolatban, akit a világi főurak kigúnyolnak, mikor azt látják, hogy a királyra várakozva ClCEROt olvassa. 3 8 Főleg OLÁH Miklós egy kifejezését érdemes itt megfontolni. OLÁH maga is művelt humanista, tudós főpap, könyv­gyűjtő volt, s mégis, mikor MÁTYÁS király könyvtáráról olyan nagy elismeréssel számol be, a könyvfestő műhely tagjait „servos amanuenses pingendi peritos"­ként jelöli meg, tehát festéshez értő íródeák szolgák. A madocsai koinmendátor­apát is egyike lett volna a „servi amanuenses"-nek? S még egy szempont: domonkosrendi szerzetes lett volna a budai könyvfestőműhelynek új irányt adó művész? A domonkosrend nem tartozott azok közé a rendek közé, amelyek a. könyvek díszítésében különösen kitűntek. Az ő számukra a könyv elsősorban a tanulmány és hitvédelem eszköze volt. 3 9 Komoly figyelmet érdemel GULYÁS Pálnak az az érve is, hogy érthetetlen lenne, miért csak MÁTYÁS király uralkodá­sának legvégén tűnik fel CATTANEO a királyi műhelyben, ha már 1482-ben Magyarországra érkezett. Föltéve, hogy ez az adat valóban rá vonatkozik. Ha csakugyan olyan nagytehetségű, vezető művészegyéniség volt, mint fölté­telezték, miért hagyta a király olyan sokáig kihasználatlanul ezt a tehetségét? 4 0 Nézetünk szerint tehát, bármennyire tetszetősnek látszik is a milánói hatásnak CATTANEO személyéhez fűzése, s bármennyire természetesnek tűnt is a „miniator librorum regiorum"-ban a királyi műhely vezető egyéniségét látni,. CATTANEO nevét törölnünk kell a Corvina illuminátorainak sorából, és működé­sét a királyi kancelláriában kell keresnünk. Főként pedig nem láthatunk benne olyan érvet, amelynek alapján bizonyítottnak vehetnénk a királyi műhely fönnállását' az 1405. évben. Kódexmásolás és -festés II. Ulászló udvarában A „királyi könyvek miniátora" kifejezésen kívül ULÁSZLÓ számadás­könyveinek egyéb adatait is föl szokták hozni érvként az ULÁSZLÓ-kori királyii műhely működésére vonatkozólag. A magunk részéről ezekben az adatokban­3' I. m. 347. 1. 3 8 Irodalomtörténeti emlékek. 2. köt. 247. 1. 3 9 HARSANYI: I. m. V. 4. fej. A magyarországi domonkos könyvkultúra. 4 0 I. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom