Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)

eourtosy and goodwill among Russian fellow-passengers and local officials".

10

1 Munkásságát az. új birodalom, a Szovjetunió is megbecsülte: 1925-ben a Poccnci<a>i Ai<a;ieMiw Hayi< tagjává választotta. Ha az elmondottakat áttekintjük, azt látjuk, hogy a Nemzetközi Közóp- és Keletázsiai Társaság Orosz és Magyar Bizottságai már több, mint félévszázaddal ezelőtt, az imperializmus korának kirobbanásra váró ellentétei között is, — arra a mértékre emelték a magyar és az orosz keletkutatás közötti kapcsolatokat, amely mérték illett két olyan nép orientalistáihoz, melyeknek a tudománybani munkaterülete és tudományos céljai sokban azonosak, amelyeknél a földrajzi helyzet, s a történelmi tradíciók kezdettől fogva Voltaire elvének szem előtt tartását diktálták: a világ történelme nem szorítkozhatik csupán a Földközi-tenger medencéjére, Ilellászra és Izraelre (Essai sur les moours et l'esprit des nations). — Mai vezető orientalistáinknak, elsősorban NÉMETH GYULÁnak. LIGETI LAJOsnak, a régész FETTICH NÁNDORnak, a bizantinológus MORAVCSIK GYULÁnak stb. a munkaterülete és érdeklődése a két világháború között is, — a lehetőségekhez képest, — figyelemmel volt a szovjet tudományosságra. Ma, amikor az érintkezés szabadabb, már gyümölcsözőbb a kapcsolatok fejlődése. Ennek a fejlődésnek a története, azaz a szovjet és a magyar orientalisztika kapcsolatainak az ismertetése azonban egy későbbi, önálló cikk keretébe tartozik. 10

1 Stelu, Innernioöl Asia 11, 843. 15