Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)

polgármester, a híres oroszföldi utazó ajánlott Artszil imeréti grúz királynak, az akkor tervezett grúz könyvnyomtatáshoz szükséges betűk metszésére. Munkácsi a magyar nyelvtudomány, Yikár a magyar irodalom számára mintegy újra fölfedezte a Kaukázust. Akadtak magyarok, akik fizikailag is fölfedezői közé kerültek. Nem kifejezetten orientalisták ugyan, s inkább csak kedvtelésből foglalkoztak tudományos problémákkal, de mert sajátmaguk, s az általuk kivitt szakemberek is a magyar etnogenézis szempontjából fontos orosz területeken fejtettek ki kutató tevékenységet, — megemlítem DÉCHY MÓRt (1851 —1917), aki a múlt század 80-as éveiben 7 expedíciót vezetett a Kaukázus magas régióiba, s akit nemcsak kutatási területe, hanem házassága is Oroszországhoz fűzött.

6

9 Ebbe a sorba tartozik ZICHY JENŐ is (1837- 190(1). Három expedíciót vezetett orosz területre, előbb a Kaukázusba, majd az Urálon túlra is.

6

0 Főcélja a magyar eredetkérdéssel kapcsolatos problémák tisztázása volt. Első két útjának eredményeit franciául, a harmadik komplex expedícióét hat kötetben németül is kiadta. Különös fontosságot adnak o nagy műveknek Zichy munkatársainak, a régész POSTA BÉLA, az etnográfus JANKÓ JÁNOS, a nyelvész RÁDAY JÓZSEF, S mellékesen még a zoológus HORVÁTH GÉZA és CSIKY ERNŐNEK kutatási beszámolói. POSTA BÉLA (1862—1919), aki mint a kolozsvári egyetem régészprofesszora halt meg, a hatkötetes munka III—IV. kötetét írta meg. A déloroszországi hajdani steppei-lovasnomádok régészetére vonatkozó tanulmányait az ottani leletek és az orosz szakirodalom bőséges fölhasználásával írta meg. Ebben azóta sok kiváló régészünk követte, de ez már kiesik a cikkünk címében meghatározott korszak keretéből. A fiatalon elhalt JANKÓ JÁNOS (1868—1902), ugyancsak az orosz szakirodalom felé fordított arccal, — a magyar halászat eredetéről írta meg a hatkötetes munka 1. kötetét. Ez mondható bizonyos mértékig NAGY GÉzÁról (1855—1915) is, aki az Ethnographia ós az Archaeológiai Értesít ő c. folyóiratokban megjelent egész sor tanulmányában foglalkozott, a honfoglaló magyarság régészeti ós etnikai problémáival.

6

1 A XIX. század legutolsónak fellépő olyan magyar nyelvésze, akinek a munkássága részben orientalisztikai vonatkozású, GOMBOCZ ZOLTÁN (1877—1935) volt.

6

2 Akadémikus és kolozsvári, majd budapesti professzor volt. Az általános, a magyar, a finnugor és az altáji nyelvészetet felölelő munkásságában éppen az orientalisztikai vonatkozásokra esik ugyan a kisebbik rész, do az is fölér sok pályatársa egész oeuvrejével. Az orosz szakirodalmat jól ismerte, s ezen ismereteit jól fel is használta. Már legelső cikke, 1897ben — permi vonatkozású. Altajisztikai tanulmányokat írt,

6

3 foglalkozott az uráli és a kaukázusi őshaza kérdésével, Kelet- és Dél-Oroszország V—X. századi etnikai viszonyaival is, ugyancsak kiaknázva F. KÖPPEN pétervári akadémikus és GORDJAGIN növényföldrajzi munkáit.

6

4 Foglalkozott a szláv nyelvek — így az orosz nyelvnek is -— török elemeivel,

6

6 s végül az oszétek nyomaival a magyar emlékekben.

6

6 A jelen évszázad első éveivel a magyar—orosz tudományos kapcsolatok szempontjából fontos periódus köszöntött be, s ez a MUNKÁCSI BERNÁT ós KUNOS IGNÁC szerkesztésében az uralaltajisztika művelésére szánt Keleti Szemle (Reeue Orientale) megindulásával kezdődött. Mikor a szerkesztők beszámolót adtak a folyóirat létrejöttének a körülményeiről, ezt írták: „Igen becses ajánlatokat kaptunk különösen az uralaltaji népek tudományának dús forrásvidékéről, az orosz földről." „Nous avons retju partieuliéremont do la Russie, souree originale de la seienco des peuples ouraloaltai'ques, des offres prócieuses."

6

7 Megígéri közreműködését V. Itadlov is. A folyóirat " Schafarzik Ferenc, Décliy Mór emlékezete. Bp., 1922 (Ak. Emlékbeszédek XVIII/2). — Déchy, Reisen und Forsehungem im Kaukasischen Hochgebirge. 1 III. Berlin. 19(15—1907. Zichy, Voyages au Caucase et en Asie Ccntrale I—11. Bp., 1897. — Dritte asiatische Forschungsreise des Grafen Eugen Zichy I—VI. Bp., 1900—1905. " Pl. Nagy Géza, Nagy Magyarország. Ethnogr. XXII (1911), 10 kk.. 80 kk., 148 kk. — A honfoglalók. Ethn. XVIII (1907), 258 kk., 321 kk. — A honfoglalók és a turkok. Ethn. X(X (1908). 65 kk., 257 kk. stb. " Gomboczról vö. Melich János, Gombocz Zoltán emlékezete. MNy. XXXII (1936), 65—90. — Zsirai M., Zoltán v. Gombocz. Ungarischc Jahrbücher XV (1935), 367—384. E nekrológhoz 300 címet felsoroló bibliográfia is van. — A. Sauvageot, A la mémoire de Zoltán Gombocz. Revue des Études Hongroises Xlll (1935). 224— 230. — Munkáinak gyűjteményes kiadása is megindult: Gombocz Zoltán összegyűjtött művei I—11/1. Bp., M. T. A., 1938—40. " Gombocz, Az altaji nyelvek hangtörténetéhez. NvK. XXXV (1905), 241—282. — Gombocz. Csuvas szójegyzék. NyK. XXXVI. 1—23, 141—164. — Id., Zur Lautgeschichte der altajischen Sprachen. KSz. Xlll (1912). 1 kk. — Id„ Die bulgarisch—türkische Lehnwörter der ungarischen Sprache. Helsinki, 1913. (SVS. Toimitukfia XXX). " Gombocz. Életföldrajz és magyar őshaza. Természettudományi Közlöny LYI1 (1925). 369 kk. — A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. N.vK. XLV. 129—194; XLVI. 1—33 és 168—193. " Gombocz, A szlávság török elemeiről. Nyelvtudomány (folyóirat) IV (1914). 289 kk.; V, 271 kk. — Slavoturcica. Symbolae in hon. J. Rozwadowski. Krakow, 1927. 11, 71 kk. " Gombocz, Ossetcnspuren in Ungarn. Sreitberg-Festschrift 105 kk. — Jd., Ossétes et Jazyges. Revue des Etudes Hongroises III (1925), 5 kk. KSz. I (1900) 4, 9—10. 11