Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)
Thury, illetve Karácson Imre után lépett fel e munkaterület legismertebb kutatója, Fekete Lajos, de az ő munkássága már nem az orosz periódusra esik, noha a Kelet felé forduláshoz oroszországi hadifogságának évei alatt kapott erős ösztönzést. Budenz tanítványai és a KpywoK tagjai közül kinőtt olyan kiváló magyar és finnugor nyelvészek, mint Simonyi Zsigmond, Szinnyei József és Melich János mellett orientalisztikai érdeklődésűek is akadtak. Thury kortársát MUNKÁCSI BERNÁTOI (1800— 1937) említem elsőnek. 5 4 25 éves korában kerül először Oroszországba. Előbb a votjákok földjére, majd három évvel később, 1888-ban - - Reguly méltó utódjaként — a vogulok közé. Odavezető útján Moszkvából és Moszkváról tudományos érdeklődéstől fűtött lelkesedéssel írja: „Végre feltűnik aranyozott kupoláival a szent város és én elragadtatva rebegem el hálaimámat Istenem kiváló kegyéért, hogy ezt az időt megengedte érnem.. . Mennyi néznivaló, sohasem látott fény és ragyogás az első napok ámulatában. . ," 5 5 —Különösen második útján talált fontos támogatókra, az arabista V. Roson, a numiz- i matikus TOLSZTOJ, BAUDOUIN DE COURTENAY, S még inkább Radlov személyében, aki ajánlólevelekkel látta el. Nagy rokonszenvét, kapcsolatait az oroszsággal Munkácsi hosszú élete végéig megtartotta; erről a M. T. A. Könyvtára Kézirattárában őrzött levelezése is tanúskodik. Leningrádtól Vladivosztokig elszórt orosz barátaitól és ismerőseitől kapott mintegy 250 levél is van hagyatékában. Á levélírók a következők: V. ABAJEV 5, N. K. BOBROVNIKOV 3, V. CSERNYECOV 13, K. KUZNYECOV 1, PL. MELIORANSZKIJ 6, VSZEVOLOD MILLER 3, LEVON MSZERIANC 10, SZERAFIM PATKANOV 115, NYIKOLAJ IVATANOV 53, ED. PJEKARSZKIJ 1, A. POGODIN 2, V. RADLOV fi, A. RUDNYEV 1,1. SZMIRNOV 2 levéllel. KATANOVVBI 15 és PATKANOVVRI 21 éven át tartó levelezését csupán a világháború tudta megszakítani. Az említett oroszok munkatársai is lettek Munkácsinak a Keleti Szemlénél. Radlov irányában is alkalma nyílt nagyrabecsülésének a tüntető kifejezésére, mikor 1915-ben (!) védelmébe vette őt W. Bang neves német turkológus ellenében, megállapítva utóbbinál a „masslose Gehassigkeit"-ot. 5 6 Mint tudós, Munkácsi romantikus volt, akit mindig a még teljesen ismeretlen vonzott leginkább. Finnougrisztikai munkásságának, hatalmas oroszföldi, votják és vogul gyűjtésének, Reguly hagyatéka nagy részben való megfejtésének stb. méltatása nem tartozik e keretbe. Sok mindenhez szólt azonban hozzá a turkológiában is, sok újat tudott mondani a török nyelvészet, ethnographia, és etnogenézis területén. Egyfelől fényt deríteni igyekezett a legrégibb török—magyar érintkezésekre — s itt úttörő módon terelte a kutatók figyelmét a bolgár kérdésre és a Kaukázusra, — másfelől meg átvizsgálta a török nyelveket, később a kaukázusiakat is (különösen az oszétot) a magyarba átment jövevényszavak ós kultúrelemek szempontjából. Az Ethnographia, Nyelvőr, Keleti Szemle folyóiratokban megjelent tanulmányainak, cikkeinek se szeri, se száma, s mindezekben talán minden más magyar tudóst meghaladó mértékben használja fel, vagy ismerteti a korabeli orosz szakirodalmat. 5' Munkácsi baráti köréhez tartozott KUNOS IGNÁC (1862—1945), a hajdani Keleti Akadémia igazgatója, az oszmánli nyelv és folklore kutatója. Gyűjtésének egy részét Radlov adta ki, nagy népköltési sorozatának VIII. köteteként. Másik kortársa és barátja VIKÁR BÉLA (1859—1945) volt, a Néprajzi Társaság stb. főtitkára. Híres Kalevala-fordításán túlmenően is kiváló műfordító, akinek figyelmét egyik pétervári látogatása alkalmával, 1889-ben, ZICHY MIHÁLY ott élő udvari festő a grúz Rusztavéli (XII. sz.) nagy époszára hívta fel. Az éposz kedvéért Vikár megtanult grúzul és hosszú munka után, 1917-ben szép, kongeniális magyar fordításban megjelent a „Táriel, a párducbőrös lovag". Itt megjegyezzük, hogy az eposz híres illusztrációi Zichy Mihály művei, s hogy az első nyomtatott kiadás (1712) betűi, — általában a grúz könyvnyomtatás betűi — MISZTÓTFALUSI KIS MiKLÓsnak az ügyességét hirdetik, aki író és korénak leghíresebb betűmetszője is volt, 6 8 s akit 1686-ban Witsen amsterdami " Munkácsiról Fokos Dávid, Munkácsi Bernát. Nyelvőr LIX (1930), 33—59. — Zsirai Miklós, Munkácsi Bernát. Magyar Nyelv XXXIV (1938), 1 kk. — Balassa J.. Munkácsi a tudós és az ember. Nyelvőr LVI1 (1938), 01 kk. 6 5 Munkácsi Noémi, Egy nagv magyar nyelvész, Munkácsi Bernát élete. Bp., 1943. " Keleti Szemle XV, 330. 6 7 A sok közül csak néhány tanulmányát említem: A magyar őshaza kérdése. Ethnographia XVI (1905). 05—87. — Die Urheimat der l'ngarn. K. Sz. VI/1 : 0 (1905), 185—222. — A török míveltség hatáskora. Ethnogr. VI (1895), 135 kk. — Alanische Sprachdenkmáler im ung. Wortschatze. K. Sz. V, 304 kk. - - Blüten der ossetischen Volksdichtung. K. Sz. XX, 1—88 és XXI, 1—158. (1923—1932). - Baskír helynevek. Ethnogr. Xllí (1902), 150—170. (—1'. T. MraaTen nagy cikke alapján). — A volgai bolgárokról. Ethnogr. XIV (1903), 00 kk. 147 kk., 201 kk. (hő ismertetése ASmarin könyvének : Eonrapbt h Myoaiiiu. Ka3aHb, 1902). — Árja és kaukázusi elemek a finn— magyar nyelvekben. Bp., M. T. A., 1901. 5 8 Misztótfalusi Kis Miklós (1050—1702) 1689-ig több éven át Amsterdamban élt. s ott a betűmetszés, betűöntés, nyomtatás, könyvkötés Európa-szerte híres mestere lett. Szabadszellemű író és nyelvész, kit az otthon, Kolozsvárott a saját egyháza részéről tapasztalt üldözés korán vitt a sírba. Életrajza Dézsi Lajostól: Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században. Bp., 1899. (M. Tört. Életrajzok XXXVII). 10
