Csapodi Csaba: Mikor pusztult el Mátyás király könyvtára (A MTAK kiadványai 24. Budapest, 1961)
22 BUDIK közlésében valóban megtalálhatók a lelkes sorok: „Vidi tandem Bibliothecam illám celeberrimam Mathiae Corvini, cuius thesaurum, si per otium licuerit, uberius describam. . ." A levél írójaként Coelius PANNONiust jelöli meg, de a levél nincs keltezve. Semmi se bizonyítja azt, hogy a XVI. század harmincas éveiben írták. Az időpontra ZOLNAI valószínűleg abból következtetett, hogy Fráter Gregorius PANNONIUS 1537-ben adta ki Velencében SZENT ÁGOSTON Reguláit és azt is tudjuk, hogy Gregorius Coelius PANNONIUS, másként BÁNFFI Gergely 1546-ban a római ,,Ad Sanctum Stephanum Rotundum" perjele. 7 1 Mindebből föltételezhető, hogy Coelius PANNONIUS 1537 előtt már nem volt Magyarországon, a Co vinát tehát ez előtt az időpont előtt kellett látnia. Nézetünk szerint azonban az egész BÁNFFI Gergely-féle adatot ebben a formában el kell ejtenünk és BUDIK tévedését kell látnunk benne. Az ÁBEL — IlEGEDŰs-féle Analecta nova ugyanis a levelek egész sorát közli, amelyeket egy másik CAELIUS, ti. CAELIUS CALCAGNINI, ESTEI HIPPOLIT környezetének egyik tagja írt 1518-ban és 1519-ben. CAELIUS CALCAGNINI gyakran járt Budán, sokat írt különböző kódexekről, a föntebbiekben hivatkoztunk is egyik híradására a Corvina-könyvtár elhanyagoltságára vonatkozólag. Egészen bizonyos, hogy azt a levelet is, amelyet BUDIK ismeretlen kódex alapján közöl, s amely az Analecta novaba.\\ nem található meg, szintén ugyanez az olasz humanista írta s nem az Itáliába szakadt magyar pálos szerzetes, akinek a Corrvina-könyvtárral való kapcsolatairól semmit se tudunk. A BuDiKnál közölt levél pontosan beilleszthető a többi levél sorába, időpontja pedig bizonyára 1518, legkésőbb 1519 mert itt még csak arról ír, hogy végre látta a könyvtárt, tehát első látogatása után írta, amelyet még több más követett. A XVI. és XVII. századi források látszólagos ellentmondásának tehát az a magyarázata, hogy két különböző könyvanyagra vonatkoznak. A XVI. század utazói, tudósai jól tudták, hogy a könyvtár 1526-ban megsemmisült, akik ekkor jutottak be a palotába, csak az üres könyvtárhelyiségeket csodálták meg. Á XVII. században szállongó hírek a palotában még mindig ott levő korvinákra vonatkozólag hitelesek voltak abban a tekintetben, hogy 1526 után valóban maradtak könyvek a királyi palotában, csakhogy ezek eredetileg nem tartoztak a Bibliotheca Corvina állományába, nem is a királyi könyvtár helyiségeiben voltak elhelyezve. Akik látták ezeket, egészen más helyen találták. Nem azért, mert átszállították oda, 7 2 hanem mert eredetileg is sokkal szerényebb helyen voltak, talán éppen ott, ahol LAMBECK és MARSIGLI bukkantak rájuk. MÁTYÁS király könyveit — amit korábban humanisták el nem vittek s a török zsákmányoláskor áldozatául nem estek a katonaság barbárságának — SZULEJMÁN szultán magával hurcolta Konstantinápolyba. Ott azután kétszáz év elhanyagoltsága, penész, férgek és egerek, talán nem utolsósorban a szultáni palotákban gyakori tűzesetek 7 3 végezték a maguk romboló munkáját, mert a magyarországi kódexekkel senki se törődött. Legföljebb nyerészkedni vágyó, bennfentes emberek hoztak ki egy-egy kódexet, hogy a maguk javára értékesít7 1 SZABÓ Károly: Régi magyar könyvészeti adalékok. 3. Magy. Könyvszle. 1879 . 181 — 182. 1. 7 2 BALOGH Jolán: A budai királyi várpalota. Művészettört. Ért. 1952. 33. 1. 7 3 IPOLYI Arnold: Mátyás király könyvtára maradványainak felfedezése 1862-ben. Magy. Könyvszle. 1878. 103 — 120. 1.
