Gergely Pál: Bartók Béla ismeretlen levelei a Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 22. Budapest, 1961)
A dolgot sehogysom értem, mert én május végén egyszerre küldtem vissza a 10—13. ívet —a 12. vagy 13. íven van a „Ki-ki —ku-ku" szöveg, melyről akkori levelemben szóltam; erre a megjegyzésemre Ön jún. 2-i levelében reflektált is, tehát a 12. és 13. ívnek is meg kellett érkeznie Berlinbe. A nyomdász az utolsó előtti levonat 170. lapjának aljára viszont ezt a megjegyzést irta: „Bg. 12 + 13 lehlen?" — Tehát elveszett-e ez a 12. és 13. ív? A jún. 17-i levelében tett kérdések egy iészóre nem tudok hatáiozott választ adni. De vegyük őket sorjába: A balladákat (de épúgy tái milyen dallamszöveget is) csakis dalolva adják elő, soha sem recitálva. Semmiféle olyan szöveget, amelynek van dallama, soha nem szavalnak a parasztok dallam nélkül, annyira a dallamhoz forrott a szöveg. Viszont olyan szövegek, melyeknek nincs dallama, csak a gyermekjátéknál (kiolvasóknál stb.) fordulnak elő; de ezeket sem recitálva, hanem nagyon feszes ritmusban ütemezve mondják el. Szinte kizártnak mondhatom, hogy az A) és 0) osztály dallamaira énekelt balladák előadásához tánc is kapcsolódott volna valaha. Tánc csak táncszószerű szövegek dalolásával járhatott együtt, illetve ezeknél a tánc és dallam lehetett fődolog, a szöveg pedig csak járulékos. A B) osztály dallamai közt kevés olyan van, amelynek ballada szövege lenne. De ha van is, úgy nagyon valószínű, hogy légebben A) vagy (') osztályhoz tartozó dallamra énekelték az illető balladát és csak később húzták az újabb szövegre. Ilyen B) osztályú dallam mindenesetre tánczeneként is szerepelhetett, de aligha énekelhették ilyenkor — tánc közben — a balladák szövegét hozzá, legfeljebb csak a muzsikás húzhatta. Általában véve: ballada-dalolás és tánc egymást kizáró dolognak tűnik fel észleleteink szerint nálunk magyar paiasztoknál épp úgy, mint az oláhoknál és a tótoknál is. i v , . i , / 'i t^^ji ^ / *. * 1 *.'' v C- JT. -bynj w*. kj sii:**^ —íA+tZJ -A Hi Wuf .<y D" rVl^HyJ^ I. Részlet a Graggorhez intézett Bartók-levélből ő