Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
E levelet követő téltől: 1862. jan. 23-tól számítja kapcsolatukat Széli Kálmán. 5 3 1863 márciusában váltanak jegyet s még az év augusztusában meg is esküsznek. Arany juliska mint szalontai papné személyes kapcsolatba kerül Rozvány Erzsébettel. Azt írja anyjának, egyedül ő az, „akihez egész őszinteséggel mehet sok dologban utasítást kérni." (1865. márc. 5.Függ. 27.). Lánya házasságával Arany számára is megerősödnek a Szalontára visszahúzó vágy szálai: sógorával és vejével telekvásárlási ügyekben levelez. Rozvány Erzsébet életébe a 60-as évek nyilvánvaló válságokat hoznak. 1859. aug. 31-én Ercsey Sándor írja Aranynak, hogy „Rozvány Betti most egy pár hét óta itt időzik Szalontán, és még, mint mondja, néhány hetet itt fog tölteni". 5 4 Betti boldogtalan házassága mindinkább nyílt titok családja előtt. Egy ilyen hazautazáskor Bersek levélben panaszkodik sógorának feleségi- hidegsége s az ezzel kapcsolatos nézeteltérések miatt. „Irigylem a földönfutót. . . cserélnék a legszegényebb napszámossal. . ." — írja. Sógora részvéttel válaszolja: „Sajnállak Sógor, szívemből sajnállak de te most ne hívjad őt, mi majd rábeszéljük, hogy menjen magától vissza." 5 5 Betti — láthatólag nem először — visszatér. Egy időben úgy vélik, egy gyermek talán segíthetne rajtuk. Mivel sajátjuk nincs, örökbefogadásra gondolnak. A férj egy állítólagos természetes gyermekéről van szó, de amikor felesége utána jár, kiderül, hogy nem lehet az övé, mert Bersek a kérdéses időben fogoly volt. A felesége szerelméért folytatott meddő küzdelem után a férj alkalmi kalandokat keres, ezzel viszont vérig sérti asszonya önérzetét. Látva mindkettőjük boldogtalanságát, Rozvány Erzsébetben megerősödik a meggyőződés, hogy szerencsétlen házaséletükön csak válással segíthet. Hogy férje számára az új házasság lehetőségét biztosítsa, úgy gondolja, kolostorba vonul és így férje egyházilag is köthet új házasságot. 1862-ben édesapja, Rozvány József is meghal, így az iránta való tapintat sem tartja tervétől vissza. Érdeklődni kezd, hogyan tudná elgondolását megvalósítani. 1863 februárjában levelet ír Arany Juliskának ez ügyben, de nem mint sajátjáról, hanem mint egy Pesten nem ismerős nő dolgáról ír. Az illető egyetlen kikötése, hogy tanítani szeretne. Juliska azonban nem vállalja a dolgot, mert ismerősei szerint ilyesminek az elintézéséhez oly nagytekintélyű valakinek kellene lennie, mint Batthyányné vagy Bohusné. (K. n. Függ. 23. sz.) Rozvány 5 3 Szel Kálmán—Sziládv Áronnak 1863. ápr. 13. MTAK. Sziládylev. 6 4 Ercsey Sándor—Arany Jánosnak, 1859. aug. 31. NszAJEm. Kiadatl. 5 5 .MARTA, 8.1. 62
