Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Erzsébet ugyanakkor sógornője révén a nagyváradi Orsolyanővó­reknél is érdeklődik. Azok a pesti Angolkisasszonyokai javasolják, ahol Juliska révén már próbált tapogatódzni. (18(53. márc. 2. Eiigg. 24.). Ez év nyarán halt meg e levelet író sógornője s halála előtt az alig egy 7 évet betöltött Ella lányát Bettire bízta, aki valóban anyja helyett anyja lett és maradt mindvégig Rozvány Gabri­ellának. El is vitte magukhoz Révre, ahol a kislány szépen fejlődött. A Rozvány házban lakó Wölfel gyógyszerész lánya írja Bettinek, örülnek, hogy a kis Ella jól érzi magát és testben és értelemben gyarapszik „helyettesíted nála az anyát" — állapítja meg. Követ­kező levelében mégis arra kell kérnie Bettit, hozza haza a kislányt „Nálad a legjobban van gondozva — írja, de ahogy én most látom, az ügyvéd úr csak most érzi igazán felesége elvesztését . Neki most életszükséglet, hogy a kicsi hazajöjjön. . ," 3 6 Rozvány Erzsébet később meghajlik bátyja jogos kívánsága előtt és a gyermeket visszaviszi Szalontára. Hamarosan maga is oda költözik. Megindul a válás. 1865. január 15-én, amikor a válási végzést Berseknek kikéz­besítik, felesége képe előtt öngyilkos lesz. Utolsó kívánsága, hogy e képpel együtt temessék a parkban el. A golyó, mely Bersek életét kioltotta, özvegyét is mindörökre tönkre tette. A hír ágynak döntötte s a lesújtó hangulatban meg­fogadta, többé nem megy férjhez. Fogadalmát a rá'jellemző, szinte önkínzó keménységgel megtartotta. Amikor özvegyen marad, mind­össze 36 éves: szép, művelt, jómódú s még minden lehetősége meg volna rá, hogy életét újra kezdje. Aranyék is szerették volna a megözvegyült Gyulai Pállal összehozni, 5 7 de Rozvány Erzsébet hű maradt elhatározásához. Talán ezzel akarta elaltatni lelkifur­dalását, ami sírjáig elkísérte s azt a meggyőződést érlelte benne, hogy noha ezzel a legjobbat akarta — mégsem lett volna szabad elválnia. Családja és Aranyék teljes megértéssel álltak mellette (1865. febr. 3. Függ. 26.). — Rozvány Erzsébet, a tragédiával kap­csolatban úgy látszik valamiféle hírlapi nyilatkozatra is gondolt, de előzetesen Aranyékhoz fordult tanácsért. Aranyné közvetíti férje válaszát: „Janim azt izenteti neked, ne tégy egy sor nyilatkozatot sem, hirlapilag. Azok előtt, akik ösmerik a dolgot, nem szükséges, 6 6 Wölfel Mária—Rozvány Erzsébetnek, 18(13. szept. 1., szept. (1. MTAK. Ms 10.234/i. 6 7 A családi hagyományt a Gyulai Pál életével, levelezésével foglal­kozó Somogyi Sándor is megerősíti. (13

Next

/
Oldalképek
Tartalom