Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

abba a szívós munkába, amivel Aranyt igyekeztek politikai irányvonaluk irodalmi exponenséül megnyerni. Aranyék, mint az ország politikai és irodalmi életét irányító kör tagjai, benne élnek a kiegyezéshez közelítő évek izgatott légkörében. Ez Arany Juliska 1861-ben írt levelei pátoszán erősen érződik. A februári pátens és a Deák első felirati beszéde közti levelét így kezdi: „Az izgalmas, eseménydús napokból szakítok pár percet. . (1861. ápr. 28. Függ. 20.). Lovassyékkal együtt jár a gyűlésekbe, ahol Betti is eszébe jut, jó lenne, ha fent volna, hívja, jöjjön. Az eszmélni kezdő nőtársadalom akkor még csak a karzatokról figyelheti a politikai élet eseményeit. Az érdeklődés oly nagy, hogy „bemeneti jegy"-et nehéz szerezni. Juliska beszámol egy Deákkal töltött délutánról is. Következő levele a Teleki László halála körülményeiről érdeklődő Bettinek ad felvilágosítást. ír Telekinek az öngyilkosságot megelőző izgatott lelkiállapotáról, egy Deáknál tett látogatásáról, melyen Csengery is ott volt, akitől Juliska értesüléseit nyerte (1861. júl. 20. Függ. 21.). Aranyék társadalmilag is e körben mozognak: C'sengeryék, Gyulaiéi; tartoznak egv társaságba. Csak néhány családhoz járnak s velük néha kirándulnak a hegyekbe, a Városligetbe vagy a Margitszigetre. Aranyék Szendrey Júliát is fölkeresik Pestre költözésük után. Erről Juliska már első levelében beszámol: Megtudjuk, hogy Betli rokonaival meglátogatta: „úgy látszik,nagyon jól esik neki, hogy Betti néni nem feledte egészen el, mint aki egyik emlék az ő keservesen emlegetett szép múltjából," „Beszélte a nyáron Marika — a testvére — hogy milyen boldogtalan szegény asszony; múltjából legkínzóbb lélekfurdalása maradt meg s a jelenje is iszonyú, mert nem szereti férjét, s az őt határtalanul szeretvén, mindketten boldogtalanok." (1860. nov. 17. Függ. 18.). Juliska e sorok írásakor nem gondolhatta, megjegyzésével mennyire elevenjére tapintotl Betti szinte azonos tragédiájának. E sorsbeli hasonlóságnak tulajdonítható Betti lüntető rokonszenve Szendrey Júlia iránt: látogatásai, érdeklődése, melyre Juliska egyiklevele szinte megrovásként jegyzi meg a társaságukban kialakult véleményt: „Alig hiszem, hogy érdemes volna arra a szeretetre, amivel édes Betti néni ujabban megajádékozla" (1861. márc. 10. Függ. 19.). Egy másik mondanivaló is szintén fájó személyes húrokat pendített meg Rozvány Erzsébetben. Juliska szenvedélyes hangon ír arról, hogy nem tudna olyanhoz férjhez menni, akit nem szeret (1861. júl. 20. Függ. 21.). ül