Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
barátai ós a nagyszalontai iskola-növendékek számára c. kis füzetét. A gyarló versezetben írt emlékezés elmondja, hogy a rektor szüretjén hogyan mulatott Arany diáktársaival a régen híres, most vak öreg muzsikus kedvéért, s hogy részesült ezért megrovásban a rektortól. Rozvány e füzet két Aranynak is megküldte, aki a példány címlapjára ezt írta: „ebből ugyan keveset tanulnak és ez sem igaz". A mondatot a nyomaték kedvéért alá is húzta. Mivel a dolog úgy látszik tovább foglalkoztatta, a füzet hátlapján bővebben is kifejtette véleményét: „Ez az egész história nem igaz. Iskolaszék vagy presbyterium előtt soha sem állottam, semmiféle kirúgásért, pedig talán érdemlettem volna, mert nekem is voltak vad éveim, a magam csendes módja szerint. De akkor az ilyen nem került iskolaszék elé, a reetor maga elhegedülte a fiún, akit rajta kaptak, a 6 vagy 12 vesszőt. De rajtam ez sem történt meg." 5 3 Ha megfigyeljük e cáfolatot, érezhető, hogy e befejezés, mely ellen a költő protestál, nyilvánvalóan Rozvány György szerencsétlen „költői" szüleménye. Ezt bizonyítja az is, hogy a hitelességre számot tartó emlékezésekben — a megnevezett egykori tanulótárs: Varga József nyomán — elmondja magát a szüreti mulatozást, büntetésről azonban szó sincs benne. 5 4 Arany zárkózottsága, érzékenysége egyébként is irtózott minden vele kapcsolatos adat publikálásától. Mikor 1855-ben Gyulai életrajzi adatait kéri, ezt válaszolja: „ . . .hozzá is fogtam. . . beszélvén magamról, mint afféle elhányt celebritásról, de megijedtem tőle, halva képzelvén magamat". 5 5 Ugyanígy idegenkedett attól, hogy a Rozvány György-féle gyermek- és ifjúkori emlékek még életében nyilvánosságra kerüljenek. Márki Sándor Bihar megye nagy szülötteinek életrajzai közt Aranyét is közölni akarta s éppen még a szülőföldön lejátszódó emlékek alapján. Ehhez kérte a költő beleegyezését, Választ Arany Lászlótól kapott: „Kéreti önt, hogy azon ifjúkorára vonatkozó adatokat * melyekről hozzá intézett levelében szól, ne közölje részletesen. Nézete ily kérdésekben az, hogy hasonló ifjúkori apróságok, ha érdekesek lehetnek is az író halála után, de életében nem tartoznak a közönség elé s közlésük igen könnyen indiseretiová válhat az íróval, arrogantiává a közönséggel szemben, amely előtt a még élő író ez adatok által úgy mutat 5 3 VoiNOvicir, I. 20. 1. 6 4 Rozvány, 139—140. 1. 3 5 Arany János—Gyulai Pálnak, önéletrajzi levél, 1855. jún. 7. Arany János Hátrahagyott Versei, Bp. 1888. I. k. XXXV. I. 25
