Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
Rozvány minden szülővárosával és annak nagy {'iával kapcsolatos ügyben nemcsak a készséges közreműködő, hanem nemegyszer kezdeményező. 1848-ban Arany követté választása nem sikerült. 1861-ben Rozvány újból mozog ez ügyben. Tisza Kálmán személyesen kéri a költőt, fogadja el szülővárosa jelöltségét. Arany Rozvány Györgynek írt levelében köszöni meg a bizalmat, de megírja, hogy a jelöltséget nem vállalja: „1848-ban, igaz hogy félig erőltetve, liagylam nevemet szerepelni a jelöltek lajstromán: de azóta öregbedett tapasztalásom, és megtanultam, .„kiki a maga szerepében". 3 7 1879-ben, Toldi szerelme megjelenésekor a szalontaiak — ismét Rozvány György kezdeményezésére és irányításával — emlék albumot készítenek a költőnek. Küldöttség készül átadni neki. Arany Rozvány Györgynek írt meleghangú levélben hárítja el a megtiszteltetést: „Édes Gyurim! Azt hallom, hogy ti deputatioval készültök tel hozzám. Kérlek hagyjátok el! Meg nem bocsáthat nám magamnak, hogy miattam néhány becsületes ember ide fáradjon, egészségét kockáztassa, ily zord téli időben, csak azért, hogy nékem élőszóval elmondja, a mit ugy is tudok, a miről meg vagyok győződve: hogy szerettek, méltányoltok." — A levelet jellemző ironikus fordulattal fejezi be: „hagyjátok a deputatiot akkorra, majd ha minister — vagy legalább is szolgabíró leszek". 3 8 Rozvány sokoldalú munkásságában Arany legjobban értékelte történetírói tevékenységét. Nevét ma is maradandóan őrzi „Nagy-Szalonta mezőváros története" (Gyula, 1870.) c. monográfiája. A város történetét ma író Bordás László is komolyan értékeli Rozvány alapvető művét. 3 9 Rozvány e művének megjelenése után szalontaiakkal járt Pesten; Aranyt is fölkeresték, akihez időközben Gyulai is megérkezett. A költőben, ha földijeivel találkozott — talán az ifjúkori emlékek hatása alatt — föl-fölsejlett a tréfálkozó kedv. Ez történt most is, mint azt Rozvány — mivel az ő műve kritikája körül forgott a tréfa — meg is örökítette. Gyulai u. i. felolvasta az aznap megjelent s még Rozvány által sem ismert kedvező kritikát a könyvről. A felolvasás alatt Arany tréfából odasúgta Rozványnak: „ne higyj neki, hasból olvas!" 4 0 3 7 Arany János—Rozvány Györgynek, 1861. márc. 3. A.JL. II. 468— 469. 1. 3 8 Arany János—Rozvány Györgynek, 1879. dec. 24. AJL. II. 469— 470. 1. 3 9 Bordás László dr. szíves közlése, Nagyszalontán. 4 0 Rozvány, 157—158. 1. 20
