Gergely Pál: Arany János és az Akadémia Könyvtára (A MTAK kiadványai 6. Budapest, 1958)
kezelő tanárokkal s TELEKI Domokossal a BoLYAi-hagyaték felhozatala érdekében. (1868 — 69. évi iratok.) Ugyancsak ő köszönte meg ékes levélben a IlAUiK-családnak mintegy ezerkötetes könyv- és térképajándékát (1400/1868) és a JÁSZAY-családnak o régi akadémiai tag értékes könyvtár-hagyatékát. Éveken át kutatta ARANY a külügyminisztérium és portugáliai követségünk útján a híres Afrika-utazó MAGYAR László kéziratos műveit, míg végre 1868-ban kiderült, hogy valahol Afrikában elégtek a becses művek. ARANY köszönte meg a RÁTH Károly-iélc nagy könyv- és kézirat hagyatékot is. Mindjárt hivatalba lépése után sürgette a Helytartótanácsnál a nyomdai kötelespéldányok beküldésének erélyesebb elrendelését és a hanyag nyomdászok megbüntetését, Évente egy-két ilyen tárgyú fogalmazványa bizonyítja, hogy a kötelespéldány-szolgáltatás akkoriban milyen rendetlen és pontatlan volt. Érdekes a TÓTH Lőrinc akad. r. tag, pénztárnokhoz intézett irata is, 1869. április havából (1400. sz. iratcsomóból a 253. sz. fogalmazvány), amelyben közli, hogy az államsegély rendszerességének reményében a fő- és alkönyvtárnokok fizetésének javítására évente 400, illetve 300 forint, egy fölveendő könyvtári írnok fizetésére pedig évi 300 forint fordítható. Említésre méltó még a TOLDY Ferenc bizottsági elnökhöz intézett levele is, az olvasóterem módosított szabályzatáról (1872. évi 1500. iratcsomóból az 58. sz. fogalmazvány). Kiemelkedő jelentőségű volt, az a munka, melyet ARANY az Akadémiai Könyvtárat is érintő 1873. évi nagyszerű nyomdatörténeti kiállítás (a hazai nyomdászat négyszáz éve emlékére) előkészítése körül is végzett. Sokat fáradozott, levelezett ebben az ügyben, pl. ő kérte föl ünnepi előadásra ToLDYt és ismertető írására SZABÓ Károlyt. Bécsből is iparkodott kézirat-, illetve könyvritkaságokat kölcsönözni a kiállítás száméra (376, 495, 447 és 208/1873. sz. iratok). Ha mindezeken felül még azt is megemlítjük, hogy az évente megtartott nagygyűléseken ARANY feladata volt a főtitkári jelentés keretében beszámolni a Könyvtárbelső életéről, fejlődéséről, gyarapodásáról s nem egyszer a kutatók informálásáról, — akkor körvonalaiban vázoltuk azt a történelmi fontosságú munkásságot, amelyet ARANY János az Akadémiai Könyvtár fejlesztése és fenntartása érdekében oly hosszú dőn át kifejtett. GERGELY PÁL JEAN ARANY ÉT LA BIBLIOTHÉQUE DE L'ACADÉMIE Jean Arany était pendant deux dizaines d'années en relation étroite avec la Bibliotliéque de l'Académie. — Voyons ce quo cette relation signifiait dans la vie du grand poéte et du littérateur savant ? — La bibliotheque était un nroyen d'aide dans son activité de poéte, de rédacteur, d'esthéticien et d'liistorien de la littérature. (II suffit sí nous nous en référons á sa dissertation de réception: ,,Zrínyi et le Tassé", dont il fit les derniers traits de plume dans la bibliotheque.) Depuis qu'il s'était établi á Pest il devint rui habitué de la bibliotheque, casée en ce temps-lá au II e r étage de la maison Károlyi-Trattner encore oxistante dans la rue Petőfi de nos jours. Comme académicien il a obtenu plus faeilement les ocuvres et les revues hongroises et étrangéres dont il avait besoin. L'on sait de sa correspondance avec Charles Szász qu'il avait étudié á plusieurs reprises les ouvrages publiés et inédits du „plus grand llongrois" avant de perpétuer sa mémoire dans l'ode „ A la mórt de Széchenyi". — Plus tard il feuilletait souvent les differentes éditions des chroniques latinos, grecques, allemandes sur l'époquc d'Attila quand il composait une de scs plus belles épopées: La mort de Buda, avec laquelle il romporta un grand prix de 200 piéces d'or. Entretemps il fut élu directeur de la Sooiété Kisfaludy et comme dirigeant de l'édition des traductions des oeuvres dramatiques franfaises, anglaises et espagnoles il se servit de beaueoup de livres de la bibliothéque. Lorsqu'il donna la forme delhiit ive é sa traduction de Hamlet et de Boi Jean il fi t usage de différentes éditions anglaises et allemandes eommentécs. Ces deux traductions équivalentes á l'original de Shakespeare et celle du Songé d'une nuit d'été restent insurpassables. — Les notes de son fils nous eommuniquent que depuis 1868 il a souvent emprunté les oeuvres 7
