Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. A pannonhalmi könytár a XI. században (A MTAK kiadványai 3. Budapest, 1957)

Az oklevél alapján tehát ismerjük darab szerint a pannonhalmi könyvtár teljes állományát a XI. század végén : 80 kötet:

4 Külföldi kolostorokhoz viszonyítva elég csekély állomány, közel egy százados fönnállás után, de érthető, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarországon a XI. század még a térítések kora, a pannonhalmi szerzetesek is nyilvánvalóan inkább térítéssel, pasztoráeióval voltak elfoglalva, mint csöndes könyvmásoló munkával. A másolóműhely pedig bizonyára elsősorban az ekkor alakuló püspökségek, plébániák, kolostorok mindennapi használatára szolgáló, legszükségesebb könyvek előállításán buzgólkodott, mint nagy kolostori könyvtár létrehozásán. Jellemző, hogy a XT. századból fönnmaradt magyarországi kódexek mind liturgikus könyvek. Kötetenként tehát ismerjük a pannonhalmi könyvtár állományát, mert vagyonleltárról van szó ; de éppen, mert vagyonleltár van előttünk és nem katalógus, magukat a műveket, amelyeket a kötetek tartalmaztak, csak részben ismerjük, hiszen a középkori kódexek igen nagy része különböző, egymás után másolt műveknek, nem ritkán nyolc-tíznek is a gyűjteményéből áll. A 80 kötet is tartalmazhatott vagy 200 művet,. Hogy ezek a könyvek hol és milyen módon voltak elhelyezve, hogyan voltak fölállítva, arról az oklevél nem ad fölvilágosítást. Mégis a szöveg figyelmes vizsgálatával sikerülhet bizonyos nyomokat fölfödözni, amelyek közelebb visznek ahhoz, hogy megismerhessük ennek a legelső magyar könyvtárnak belső rendjét. Mint leltár, a leltározó munka folyamatát tükrözi. Nyilvánvalóan nem egyszerűen egy meglevő katalógust írtak át az oklevélbe, hanem helyről helyre menve írták össze az ingóságokat, darabról darabra, s azután ezt az összeírást másolták be a végleges formában kiállított oklevélbe, így kellett készülnie a könyvek leltárának is.

6 Mindenekelőtt föltűnik, hogy az oklevél a könyveknek egy tömegben való fölsorolása előtt, azoktól elkülönítve, az egyházi fölszerelési tárgyak keresztek, kelyhek stb. közt említi a VI Textus evangeliorum cum totidem plumaciís-t, vagyis G evangéliumoskönyvet ugyanannyi párnával. Előtte is, utána is értékes ötvöstárgyakat sorol föl. Maga a „textus evangeliorum", szemben az egyszerű evangéliumoskönyvvel, az evangeliariummal, különös értékű, műkincsszámba menő, arannyal, ezüsttel írt, drágakövekkel díszített arany-, ezüst- vagy elefánesont táblába foglalt példányokat szokott jelenteni, amelyek a perikopákat, vagyis az egyes misékre előírt evangéliumszövegeket tartalmazzák, az egyházi évnek megfelelő sorrendben. A kódexek közül főleg éppen az evangéliumoskönyvek készültek annak idején ilyen különlegesen pompás kivitelben, és kerültek uralkodói megrendelés és ajándékozás folytán egy-egy kolostor birtokába. Mint Krisztus szimbólumát hordozták az ilyeneket a virágvasárnapi körmenetben.

6 Ezt a célt szolgálhatták az 4 Az egyes címek mindig világosan ponttal vannak elválasztva (a darabszámokat jelző számok után is pont van, ez azonban nem sorszámot jelent). Egyetlen esetben van kétség. A PsaUerium ebraycum és grecum közt úgy látszik a fénykép szerint, hogy nem pont, hanem kettőspont van, ami talán összekapcsolást jelent, tehát Psaltertum Hebraicum-Oraecum lenne, s ebben az esetben nem 80, hanem csak 79 kötet az állomány. i s Hogy a középkori könyvleltár valószínűleg „Standortsregistcr", tehát helyrajzi napló, mert a leltár rendjére a legnagyobb irányítást a könyvek elhelyezésének, fölállításának kellett gyakorolnia, arra C'HIIIST is fölhívja a figyelmot, (i. m. 272. 1.). 6 Lexikon fiir Theoloyic und Kirche. Hrsg. v. M. BUCHBEHO. Freiburg iB. 1930 — 1S38. (Ezentúl röviden: Lexikon f. Th.) 3. k. 877-878. h. 5