Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. A pannonhalmi könytár a XI. században (A MTAK kiadványai 3. Budapest, 1957)
oklevelünkben velük együtt említett, azonos számú tollpárnák. Hogy a pannonhalmi kolostornak is voltak ilyen, drágakövekkel díszített, arany betűkkel irt kódexei, annak közvetlen bizonyítéka, hogy egy ilyen könyv, annyi viszontagság és pusztulás után, még 1604-ben is megvolt. 7 Az ilyen különleges kincsnek számító könyveket más kolostorok leltáraiban is a könyvek fölsorolása helyett az egyházi szerek közt találjuk. 8 Nyilvánvalóan az az oka ennek, hogy ezeket a könyveket nem a többi könyvek közt tartották, hanem az egyházi fölszerelés, arany-ezüst tárgyak közt őrizték. Hiszen ezeket kellett a legerősebben biztosítani, veszedelem elől biztonságba helyezni, — s természetesen ezeket érte leginkább a háborús rablás-pusztítás ; azért is maradt belőlük napjainkra ol/an kevés. így kellett ennek lennie Pannonhalmán is. A „textus evangeliorum" őrzési helye nem lehetett más, mint az egyházi szerek legtermészetesebb és legbiztosítottabl) helyei, a sekrestye vagy a templom szentélye (chorus), ahol valószínűleg a középkor legfontosabb bútordarabjaiban, ládákban, jelen esetben jól elzárható ládákban, esetleg szekrényekben voltak elhelyezve. 0 A 80 pannonhalmi kötetből 6 darabnak az elhelyezése tehát elég pontosan megállapítható. A többi 74 kötet közül a fölsorolás sorrendjében elég világosan elhatárolódnak az istentisztelethez (miséhez, közös zsolozsmához) használt liturgikus könyvek: 6 missales, 1 bibliotheca, 4 nocturnales, 4 antiphonaria, 4 gradualia, 2 sequentiales cum trophis, 4 baptisteria, 3 oollectarii, 4 hymnarii, 2 leccionarii, 1 breviarius. A"együk sorra ezeket a könyveket: A missale-k valószínűleg nem teljes misekönyvek, ún. plenariumok, hiszen ez a műfaj még csak akkor kezdett terjedni. Korábban az ünnepélyes miséhez több, legalább négyféle szerkönyvre volt szükség : saoramentarium (imádságszövegek), lectionarium (szentírási olvasmányok, tehát lecke és evangélium), graduale (énekes részek), antiphonale (a kar részéről énekelt feleletek). Voltak azonban már az V. század óta kisebb terjedelmű, egy vagy több mise szövegét tartalmazó misekönyvek a csendes vagy magánmise számára (libelli missae), ós voltak ugyancsak kisebb úti-misekönyvek. 1 0 Az említett 6 missale tehát három különböző műfajból kerülhetett ki : sacramentarium, libellus missae és úti-misekönyv. Hogy az utóbbi változatból is lehettek a pannonhalmi gyűjteményben, erre abból következtethetünk, hogy a pannonhalmi apát rendelkezett az úton való misózés (altare viatieum) kiváltságával, és a kolostor szolgáló népei közt találunk külön kápolna- vagy oltárhordozókat (sacriferi). 1 1 Viszont plenariumokat nemigen kereshetünk köztük, hiszen még a kb. egy évszázaddal később, a boldvai bencések számára készült Pray-kódex is csak s: ramentarium. 110 A magyar bencések tehát még száz év múlva sem teljes misekönyveket, plenariumokat másoltak. 7 Az 1604-ben fölvett leltárban. (Pannonh. rendtört. 4. k. 751-753. 1.) 8 Például a füssoni (uugsburgi egyházmegye) bencés kolostor XI. századi leltárában ugyanúgy, mint a pannonhalmi, jegyzékben, a könyvektől külön, az egyházi szerek, kelyhek, ruhák közt van „Plenarie. III, unum deauratuin et deargentatum". (Rur, Paul: Millelallerliche Bibliothekskatalogc Dcutftchlands. 3/1. k. München 1932. 117118. 1.) 0 CHRIST : i. in. 277. 1. 1 0 Lexikon /. Th. 7. k. 214-210. h. 1 1 Pannonh. rendtört. 1. k. 139. 1. "" RADÓ Polikárp : A Pray kódexről. Irodalomtörténet, 1944. 49-55. 1. 6
