Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)
céljára két egymásba nyíló, összesen 70 személyt befogadó olvasóterem épült. Nem hiányzott a könyvtárnoki dolgozószoba sem ; e célra egy külön kis helyiség szolgált. 2 4 Ebben a keretben kellett az ekkoriban kb. 60 000 kötetre menő könyvtárt — a régi rendszer figyelmen kívül hagyásával — korszerű elvek szerint újra rendezni, felállítani és katalogizálni. A biztos szaktudást és rendkívüli testi-szellemi megerőltetést kívánó munkát HUNFALVY könyvtárnok két kollégájával, BUDENZ József alkönyvtárnokkal és RÓMER Flóris kézirattárossal, valamint három hivatalsegéddel 1865 tavaszán kezdte meg. Az anyagot egyelőre a régi (ToLDY-féle) rendben állították fel. Már készen volt ugyan egy új, külföldi mintákat nem követő, hanem a gyűjtemény sajátos jellegének megfelelő szakrendszer terve is, 2 5 de ezt a könyvtár folyamatos használhatóságának követelménye miatt csak fokozatosan lehetett megvalósítani. Az új rendszer leglényegesebb újítása a könyvtár maradéktalan egyesítése volt, a TELEKI-alapítvány különállásának felszámolásával. 2 6 Ugyancsak fontos volt a könyvtár kiegészítő részét alkotó, de a könyvanyagtól elválasztva kezelt kézirattár megszervezése. 2 7 Egy év alatt — 1866 nyaráig — sikerült az ideiglenes felállítást végrehajtani. A főraktárban a hossztengelyre merőlegesen, fülkeszerűen felállított, stílusosan kiképzett 4 méter magas faállványokon, közel 2500 m-nyi polcsoron foglalt helyet a könyvtár, az egyik udvari raktárban pedig a kézirattár. 1867 elején — a régi katalógus által nyújtott lehetőségek mellett — megnyíltak az olvasótermek, és megkezdődött a könyvtár használata. 2 8 A munka javát jelentő feladatokat, az új rendszer létrehozatalát és az új katalógusok elkészítését természetesen csak fokozatosan lehetett végrehajtani. Ez a feladat — a napi könyvtárosi funkciók állandó ellátása mellett és az újszerzeményi anyag előnyben részesítése miatt évtizedekre elhúzódott. A vezető könyvtárnok még a megnyitás előtt kidolgozta az új használati szabályzatot. E szerint az olvasótermek minden héten öt napon, naponta délelőtt 10-től déli 13 óráig voltak használhatók ; az akadémikus-olvasóterem ülések napján még délután 15 és 17 óra között is. Az előző évtizedek hagyományát követve, meglehetősen sok volt a szünnapok száma ; zárva volt a könyvtár minden ünnepen és hétfőn, továbbá az akadémiai nagygyűlés hetében és a nyári akadémiai szünet két hónapjában. Az akadémikusok és egyetemi tanárok olvasását messzemenően megkönnyítették ; a friss folyóiratokat és hírlapokat szabad használatra bocsátották, a raktárból kikért könyvek számát nem korlátozták, a kölcsönzés egy-két hónapra terjedt, s még a nyári szünidőben is lehetséges volt. A közönség számára a könyvtár használata viszont erősen korlátozott volt : senki sem kapott az olvasóteremben egyszerre egy könyvnél többet (szótárt és egyéb segédmunkákat nem számítva), s kölcsönzés nem volt. 2 9 Ez a rend 1875-től kezdve annyiban módosult, hogy a délelőtti könyvtárhasználat (11 és 13 óra között) csak akadémikusok számára volt lehetséges, a közönség csak délután 15—19 óra között látogat2 4 KGy. 1865. márc. 20. és 1866. ápr. 9. 2 6 KGy. 1863. lobr. 23. és ápr. 27. 2 0 AL 161/1863. és 240/1863. 2 7 AL 809 és 814/1865. 2 8 Akad. Ért. 1868. 33-35. 1. HUNFALVY Pál jelentése. 2 9 AL 1382/1865. 7
