Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)
kezdettől fogva mentesítette a túlforgalomtól. A 70 személyt befogadó két olvasóterem 5 2 — úgy látszik — nem is volt kihasználva, mert az akadémikusok olvasóját valószínűleg a századvégi raktárszűke idején felerészben elfalazták és raktárrá alakították át. Az olvasóforgalom a szóbanforgó félszázad (1865— 1914) folyamán alig változott. A látogatók száma 1910-ig évi 6000—10 000 között mozgott, ettől kezdve azonban, valószínűleg a Fővárosi Könyvtár és más szakkönyvtárak megnyitása következtében — 3500—5500-ra apadt. Valamivel több volt (6000—14 000) a használt művek száma. A kölcsönzési forgalom — a tudósok körére korlátozódván — természetesen jóval szűkebb keretek között mozgott, de ez is feltűnően egyenletes volt. Évente 130—200 személynek 400—1200 művet kölcsönzött a könyvtár. A kézirattárat évente 60—100 helyben kutató és 20—30 kölcsönző szaktudós vette igénybe. Az olvasóterembe kezdettől fogva bevezették a gázvilágítást, 1875-től a központi fűtést is. 5 3 Az Akadémiai Könyvtár fentvázolt nagyarányú kibontakozása legnagyobbrészben HUNFALVY Pál főkönyvtárnok érdeme. Minden, ami 1851 és 1891 között történt, tulajdonképpen az ő műve, mert az ő tervei, az ő irányítása, az ő ellenőrzése alatt ment végbe. Segítőtársai közül különösen kiemelkedik HELLEBRANT Árpád alkönyvtárnok, aki 1879-től állt a könyvtár szolgálatában, és nemcsak nagy könyvtártechnikai és elméleti szaktudásával, hanem a könyvtárt ismertető tudományos publikációival is megörökítette nevét. HUNFALVY után a könyvtár először FRÖHLICH Róbert (1892—1893), később HELLER Ágost (1894—1902), majd SZILY Kálmán (1905—1924) vezetése alá került. A két utóbbi nevéhez fűződik a raktárkérdés megoldása és a feldolgozás részleges reformja. 3 Az első világháború kitörésével véget ért az Akadémiai Könyvtár egyenesvonalú, nagyarányú fejlődése. 1914-től 1949-ig — a meg-megújuló súlyos politikai-gazdasági válságok következtében — a könyvtár többnyire igen kedvezőtlen körülmények között volt kénytelen funkcióit ellátni, s fejlődési vonala ehhez képest széles, mély hullámvölgyeket és rövid, alacsony emelkedőket mutat. Az 1914—18-iki világháború romboló hatása a könyvtár életében fokozatosan mutatkozott meg. A pénzügyi helyzetben jó darabig nem állt be számottevő változás, 1918-ig az évi ellátmány csökkenése nem volt katasztrofális (19 800 koronáról 12 000 koronára csökkent), s nem esett hirtelen a pénz vásárló ereje sem, de a külföldi kapcsolatok megszakadása és a belső könyvtermelés visszaesése folytán a pénzerő egyre kevésbé volt célszerűen felhasználható. A külföldi csere és vásárlás csupán Németországra és Ausztriára korlátozódott. A cserekapcsolatok száma 1918-ig — az 1913-i állapottal szemben — 287-ről 87-re, a kapott csereanyag mennyisége'770 műről 320-ra, a külföldi vásárlás, illetve előfizetés mennyisége pedig 520-ról 150-re esett vissza. Jelentékeny volt a kötelespéldányok apadása is : amíg 1913-ban 8900 mű érkezett be, 1918-ban csak 5700. 5 4 5 2 Magyar Minerva. V. köt, 1912-1913. Bp., 1915. 52-53. 1. 6 3 Vö. az Akad. Ért. egyes évfolyamaiban foglalt könyvtári jelentésekkol. 6 4 Akad. Ért. 1914. 295-297, 19Í5. 307-310., 1910., 346-349,1917.280-282. 1918. 220-221., 1919. 162-163. 1. 11
