Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)
A bajt, amelyet a nagyértékű periodikák sorának megszakadása és egyáltalában a külföldi tudományosságtól való elszakadás jelentett, növelte a feldolgozás nagyarányú visszaesése és a raktárbővítés teljes megállása. A katalogizálás mértéke — mivel a tisztviselői kar továbbra is a hagyományos 3—4 főből állt, a kisegítő írnokok alkalmazása viszont megszűnt, — évi 2900 műről 1000-re esett. 1918-ig fokozatosan megállt a kézirattár rekatalogizálása is. Betetőzte ezt az általános visszafejlődést az olvasóforgalom csökkenése. Az egyre fokozódó szénhiány miatt az olvasótermet 1917-től kezdve a téli hónapokban zárva kellett tartani. így a látogatók száma az 1913. évi 4500-ról 1918-ban 1100-ra, a használt művek száma 0300-ról 1800-ra fogyott. Ugyanekkor a kölcsönzési forgalom érthető módon némileg emelkedett : a kölcsönzők száma 150-ről 330-ra, a kölcsönzött művek száma 700-ról 800-ra nőtt. 5 5 Ez a válságos állapot hosszan átnyúlt a háború utáni évekre is. A háború okozta kiesések és mulasztások kellő ütemű pótlását sokáig gátolta az óriási méreteket öltött pénzügyi infláció. A könyvtár költségvetési kerete az 1918. évi 12 000 koronáról 1926-ig 78 500 000 koronára növekedett. 5 6 Az aggastyán SZILY főkönyvtárnok — aki 1905-ben mint nyugalmazott akadémiai főtitkár csaknem 70 éves korában lépett hivatalba — és közel 70 éves segítőtársa, HELLEBRANT alkönyvtárnok tétován állt a forgatagban. A külföldi vásárlásokat és folyóirat-előfizetéseket az értéktelen pénzzel nem sikerült megindítani ; nem igen tudták felvenni a cserekapcsolatokat sem, mert -—• a magyar akadémiai könyvkiadás elakadása miatt — nem volt mivel cserélni. 57 Kivételszámba mentek azok a külföldi akadémiák (London, Edinburgh, Róma), amelyek önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül is megküldték kiadványaikat. így sokáig egyedül a kötelespéldány-szolgáltatás volt az a forrás, amely a könyvtár állományát gyarapította. A katalogizálás is akadozva, csupán a háborús mértékben (évi 1000 mű) folyt, s ennek következtében tovább szaporodott a feldolgozatlan anyag. Fűtés híján folytatódott a pangás az olvasóforgalomban is. 5 8 A fordulat SZILY főkönyvtárnok halála (1924) és HELLEBRANT alkönyvtárnok csaknem egyidejű nyugalomba vonulása (1925. jan.) után bontakozott ki. 1925 elején a 69 éves FERENCZI Zoltán személyében a budapesti Egyetemi Könyvtárnak évtizedeken át volt igazgatója került a könyvtár élére. Az új főkönyvtárnoktól mint országoshírű könyvtári szaktekintélytől várta az Akadémia rendkívül lehanyatlott, a korszerű igényektől messze elmaradt könyvtárának felemelését. FERENCZI működése —• az infláció tombolásának ellenére —- két év alatt valóban jelentős eredményekkel járt. Hat főnyi, többnyire fiatal emberekből álló tisztviselői karával, akik közül ötöt 1923—24-től kezdődőleg — a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló 1923. évi I. t. c. értelmében — a Közoktatásügyi Minisztérium bocsátott az Akadémia rendelkezésére, és 3 altiszttel 5 9 a következő tervszerűen megfontolt reformokat valósította meg. Alapvetésként még 1925-ben részben a palota újabban kiürített helyiségeiben, részben a szomszédos bérházban 5 5 Uo. 5 6 Akad. Ért. 1927. 64. 1. 5 7 Akad. Ért. 1922. 84. 1. 5 8 Akad. Ért. 1920. 21 -22., 1921. 187-188., 1922. 84-85. 1. 5 0 M. Tud. Akad. Almanach 1924. 77-78. 1., 1925. 75-76. 1. 1926. 74-75. 1., 1927. 76-77. 1. 12
