Csapodi Csaba: Catalogus collectionis codicum Latinorum et Graecorum Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae (A MTAK kézirattárának katalógusai 16., 1985)

Bevezetés (Paefatio Hungarice)

12 gyatékából, másik részét, hangjegyes kéziratokat Teller Frigyes ugyanonnan 1941ben.[4] Mint láttuk, a "Latin Codex" szakcsoport kezdettől fogva meglehetősen következetlenül összeállított együttes volt. A zűrzavart még csak fokozta később az, amikor kódexfényképek, sőt két mexikói kódex facsimile-kiadása is idekerült. Ez a hely zet akkor vált tarthatatlanná, amikor 1950 táján az Akadémiai Könyvtár, illetve a Kézirattár újjászervezése és új berendezésének elkészülte idején a legértékesebb kéziratok természetesen az úgynevezett páncélszobában nyertek elhelyezést. Ennek a helyiségnek kis méretei nem engedték meg, hogy csekélyebb értékű, kései kódexmásolatokat és hasonlókat tároljanak benne. Ezeket a Kézirattár más raktáraiban, más, új jelzetek alatt kellett elhelyezni. Ugyancsak kikerültek a "Latin Codex"-ek közül azok a darabok, amelyek a "Magyar Codexek" új felállításakor [5] és a középkori német kéziratok országos katalógusának elkészítésekor[6] kerültek külön gyűjteménybe (K 32, K 532-540). A megmaradt latin kódexek is új jelzetet kaptak, a páncélszobában elhelyezett gyűjtemények K jelölésével és még kiegészítettük néhány már meghatározott és részben publikált kódextöredékkel a Kézirattár Töredékgyűjteményéből, viszont áthelyeztük a Töredékgyűjteménybe azokat a "Latin Codex"-ek közt levő darabokat, amelyek még meghatározatlanok! 7]. A Töredékgyűjtemény többszáz töredékének meghatározására majd csak a töredékek országos meghatározási és publikálási akciója során, évtizedek külön munkájával kerülhet sor. Kézirattárunk Töredékgyűjteményét ugyanis azon az alapon alakítottuk ki, hogy átmeneti őrző és rendező helye legyen a főleg a könyvrestaurálási munkálatok során előkerülő nagymennyiségű töredéknek (akár kézirat, akár nyomtatvány, az egy helyről kikerülő töredékek egy T jelzet alatt), hogy így véglegesen, megbízhatóan rögzítsük a későbbi meghatározó és kutatómunka számára, hogy honnan, milyen együttesben kerültek elő a töredékek. Most egyelőre meg kellett elégednünk a "Latin Codex" gyűjtemény katalógusának elkészítésével, ami már nagyon régóta a Kézirattár sürgető feladatai közé tartozott. Hozzájuk csatoltuk még azt a 13 görög nyelvű töredéket is, amely 1973-ben Moravcsik Gyula hagyatékaként került Kézirattárunkba és amelynek darabjait ő már publikálta (K 488 - K 500).[8] Befejezésül még néhány megjegyzést fűzünk katalógusunk elkészítésének módszeréhez. Kódex-katalógusok elkészítésére vonatkozólag nincs általánosan elfogadott módszer, nemzetközi szabályzat, sőt kialakult szokások is alig. Szinte minden katalóguskészítő a maga elgondolásait követi. így azután a katalógusok a legnagyobb változatosságot mutatják az egyszerű repertóriumoktól az olyan részletes leírásig, mint a bázeli Egyetemi Könyvtár kódexkatalógusa, amely szinte fölöslegessé igyekszik tenni magának a kódexnek kézbevételét a kutató részéről. A magam részéről a középutat igyekeztem választani. A formális leírásban lehető teljességre törekedtem, márcsak azért is, hogy a példány mindenkori épségét, vagy éppen esetleges megkárosítását, csonkítását ellenőrizni lehessen. A tartalmi leírásban úgy gondoltam, elegendő a tartalom lényegének visszaadása. Textológiai értékeléssel, szövegvariánsok megállapításával nem foglalkoztam, mert szerintem ez már nem a katalogizálás, hanem a filológia, textológia, irodalom- és tudománytörténet, a kritikai kiadások készítésének feladata. A katalógus nem mentesíti a kutatót magának a kódexnek kézbevételétől, a benne szereplő szövegekkel való foglalkozástól. A szöveg-