F. Csanak Dóra: Fülep Lajos kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 15., 1984)
Előszó
10 ban is tanított. A háború éveiben részt vett a Lukács György és Balázs Béla körül kialakult un. "vasárnapi kör" összejövetelein, előadásokat tartott a "Szellemi tudományok szabadiskolája" által rendezett előadássorozat keretében, ezekből született utóbb a Nyugatban több részletben, majd az Athenaeum kiadásában kötetként is megjelent nagyhatású "Magyar művészet" című könyve. 1916-1918 között elvégezte a református teológiát azzal a szándékkal, hogy vidékre költözik. 1918-ban kinevezték Erdélybe, Szovátára segédlelkésznek, de posztját már nem foglalhatta el. 1918 decemberében a Külügyminisztérium sajtóosztályára került, majd megbízást kapott, hogy kormánybiztosként rendezze a fiumei magyar tisztviselők és alkalmazottak ügyeit. Ezt követően a Károlyi-kormány Rómába is kiküldte, hogy az olasz politikában szerephez jutott egykori firenzei barátai révén kiépítse az olaszmagyar kapcsolatokat. Ugyancsak 1918-ban a Károlyi-kormány a budapesti egyetem olasz tanszékére is kijelölte, de a kinevezésre már csak 1919 márciusában került sor. 1920-ban a Tolna megyei Medinán lett segédlelkész, egy év múlva Dombóvárra került, majd újabb egy év után Bajára, ahol 1927-ig lelkészként működött. Itt több előadást tartott, lapot indított, s részt vett a város közéletében is. 1927-ben Zengővárkonyban lett lelkész, ahol 1947-ig élt. 1932-ben a pécsi egyetemen sor került magántanári habilitációjára művészetfilozófiából, ettől fogva az egyetemen is tanított, majd 1936-ban helyettesként betöltötte az olasz tanszéket is. Vidéki elvonultsága idején néhány nagy visszhangot keltő cikke, tanulmánya jelent meg a Nyugat, az Ars Una, a Pesti Napló, a Válasz, az Építészet és más lapok hasábjain. 1946 júliusában kinevezték a budapesti egyetem olasz tanszékére, 1947-ben a fővárosba költözött, ahol szeptemberben az Eötvös Kollégiumban kapott tanári beosztást. 1947 novemberétől a Baumgarten-alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották, 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1950től — utóbb a bizottság elnökeként — részt vett az Akadémia Művészettörténeti Bizottságának munkájában. 1951-ben átvette az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti tanszékének vezetését. 1953-1961 között főszerkesztőként két folyóiratot, a Művészettörténeti Értesítőt és az Acta Históriáé Artiumot is irányította. 1955-ben Munka érdemrenddel, 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1961 januárjában nyugdíjba ment az egyetemről, ugyanakkor megvált akadémiai funkcióitól is. Élete utolsó évtizedét, 1970 október 7-én bekövetkezett haláláig visszavonultan, munkájának szentelve töltötte. A hagyatékban — a tartalomjegyzékből kiolvasható logikai rend szerint csoportosítva — sok, elsősorban magával Fülep Lajossal kapcsolatos, de a magyar és az európai szellemi élet számos jelentős egyéniségére vonatkozó, részben mindmáig ismeretlen, vagy csak Fülep Lajos halála óta nyilvánosságra került forrásértékű dokumentum található. Az első részt Fülep Lajos művei alkotják. Ezek két csoportban: művészeti és más egyéb (szépirodalom, irodalomkritika, filozófia, könyvművészet, társadalompolitika, publicisztika stb.) tárgyuk szerint rendezve, időrendben, továbbá formai bontásban (autográf illetve gépiratok, nyomtatott művek) követik egymást. Nyomtatott műveket kéziratos hagyatékban csak ritkán, speciális okokból őrzünk meg. A Fülep-hagyatékban eltett kivágatok, folyóirat- és napilapszámok megtartását ez
