Papp Gábor György (szerk.): A Podmaniczky-Vigyázó család és a Magyar Tudományos Akadémia (A MTAK anyagának felhasználásával készült kiadvány : MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2008)
Marosi Ernő: Vigyázó Ferencnek (1874-1928), a Magyar Tudományos Akadémia jótevőjének emlékezete
Vigyázó Ferencnek (1874-1928), a Magyar Tudományos Akadémia jótevőjének emlékezete A történet, amelyet gróf Vigyázó Ferenc halálának nyolcvanadik évfordulóján nemcsak kell, de kötelességünk felidézni, nem kifejezetten felemelő, mert az eltelt nyolc évtized minden magyar nyomorúságát, háborúk és szimpla emberi barbárság okozta veszteségét - mint csepp a tenger egészét, e korszak minden átélője által részben vagy egészében elszenvedett tapasztalatait - tartalmazza. Csak vége felé mutat vigasztaló momentumokat is: nevezetesen abban, hogy a történtekkel való szembenézés, az emlékezés és amennyire lehet, a helyreállítás és a jóvátétel igénye is immár megszületett. Megszületett pedig abban a közösségben, Rákoskeresztúron, amely a Vigyázó grófi család központja lett 1871-től, Vigyázó Sándornak báró Podmaniczky Zsuzsannával kötött házassága révén. Többről van itt szó, mint csupán a Vigyázó grófok, az apa, Sándor és a fiú, Ferenc példamutató történetéről, hiszen a Podmaniczky-Vigyázó család Pest megye keleti részének országos jelentőségű kulturális hagyományát és protestáns erkölcsiségét képviselte. Az evangélikus Podmaniczkyak - hasonlóan a közeli Pécel református Ráday családbeli birtokosaihoz - mindig tudatában voltak annak, hogy példamutatással tartoznak. Amikor a nagy múltú Podmaniczkyak s a gyorsabban felívelő Vigyázók egyszerre hunytak ki Ferenccel, a rákoskeresztúri kastélyban az örökös, a Magyar Tudományos Akadémia egyik első dolga volt - kultúrájuk és életformájuk megörökítésére - egy gazdag családtörténeti múzeum berendezése. Róla, a háborúban elpusztult, nagyrészt kifosztott gyűjteményéről éppúgy csak régi fényképek tanúskodnak, mint a puritán egyszerűségű, minden fényét a benne őrzött műkincsektől nyerő egykori Károly körút 1. számú Vigyázó-palotáról, amelynek helyén a Magyar Tudományos Akadémia építtetett modern bérházat. Rákoskeresztúron a Vigyázó-mauzóleumnak még alapjait is kiszedték, széthordták, s ezt az értelmetlen vandál tettet még az elhunytak maradványainak gyalázatos szétszórásával is tetézték. A kastély is romokban van. S mindez nem a háború - így-úgy még mentegethető - elvadult viszonyai között, hanem az ötvenes-hatvanas évek, majd a pangás időszakának még inkább lealjasodott környezetében történt! Az Akadémiának mint Vigyázó Ferenc 1921-ben, majd 1923-ban készített végrendelete alapján örökösnek, kötelessége lenne az emlékezet ébren tartása, de nem teheti. 1949-ben, mint minden más birtokost, megfosztották vagyonától, és így a Vigyázó-örökséghez fűződő jogaitól is: nincs hol eleget tegyen akár kegyeleti kötelezettségeinek is. Egyedül könyvtára őrzi teljes épségben, kiváló és öntudatos egykori tisztviselőinek áldozatvállalása révén a háború pusztításait átvészelő mintegy 17 000, a Vigyázó-könyvtárból öröklött kötetet s a vészeket átvészelt gyűjtemény töredékeit: a képek közül a legnevezetesebbeket: Mányoky Ádám Podmaniczky családi portréit (helyettesíthetetlenségük és nagy művészettörténeti rangjuk miatt letétként a Magyar Nemzeti Galéria 7
