Papp Gábor György (szerk.): A Podmaniczky-Vigyázó család és a Magyar Tudományos Akadémia (A MTAK anyagának felhasználásával készült kiadvány : MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2008)
Marosi Ernő: Vigyázó Ferencnek (1874-1928), a Magyar Tudományos Akadémia jótevőjének emlékezete
állandó kiállításán), némi maradványokat az ezüst-gyűjteményből, melyből a legjelentősebbek átadásra kerültek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. Hálásak is vagyunk tehát a Rákoskeresztúrról jött kezdeményezésnek. 2008ban magunk is meglepetéssel tapasztaltuk a rövid időre az Akadémia székházában egyesített gyűjtemény-töredék magas rangját, s követhettük az emlékülés sok alig ismert tényt feltáró előadásait, együtt a „helyiekkel". Magam mint ez időben megbízatásom utolsó napjait töltő alelnök, hivatali időm egyik ajándékának tekintem, hogy ezt a megemlékezést még megérhettem. De a Vigyázó-vagyon, amelynek átadása és felhasználása Vigyázó Ferenc halála után még sokáig elhúzódott, nagyságán s a kivételes adományozói gesztuson kívül, melyek önmagukban is tiszteletet keltenek, még sok, napjainkban is igen aktuális gondolatot ébreszt. Az Akadémia 1936-ban kelt ügyrendje még rendezetlen állapotokról számolt be. Ekkor még egy bizottság rendelkezett a vagyonnal s a perek, egyezkedések lefolytatásával. Ekkor vált meg az Akadémia a perbeli követelések kiegyenlítésére a régi parkkal övezett vácrátóti kastélytól és birtoktól is, amely - tulajdonképpen véletlenül - az államosítás után, 1952-ben került vissza az Akadémia tulajdonába. Vigyázó Ferenc hagyatéka akkor került az Akadémia birtokába, amikor az a 19. században alapítói és jótevői révén felhalmozott és a tudomány függetlenségének fedezetéül szolgáló egész vagyonát az első világháború következtében elvesztette, s 1925-től már rendszeres államsegélyre szorult - függetlenségét első ízben kényszerűen feladva. A Vigyázó-hagyaték nem elsősorban kedvező körülményeket teremtett, hanem mindenekelőtt a tudomány függetlenségének lett a biztosítéka. Magától értetődő, hog)' 1949-ben ennek eltörlése volt az újjászervezés egyik első teendője. Ma, amikor ez a vagyoni függetlenség és szellemi szabadság nemcsak nosztalgikusait felemlegetett, hanem kívánatos állapotnak is látszik, egyre többször kerülnek szóba a Vigyázó-vagyon sorsa, s e történet minket érintő tanulságai. Visszafordítani mindazt, ami megtörtént, aligha lehet. Orvosolni az erkölcsi veszteségeket talán mégis. Szolgálja ezt a rákoskeresztúriak és az akadémia-beliek (vannak köztük szerencsére, akik mindkét csoportnak tagjai) összefogása Vigyázó Ferenc emlékezetének megőrzésére! MAROSI ERNŐ az MTA rendes tagja 8
