Papp Gábor György (szerk.): A Podmaniczky-Vigyázó család és a Magyar Tudományos Akadémia (A MTAK anyagának felhasználásával készült kiadvány : MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2008)
Papp Gábor György: A Podmaniczky-Vigyázó család és gyűjteménye
A Podmaniczky-Vigyázó család és gyűjteménye Ez a kiállítás egy rekonstrukció. Két nemesi család, a dunántúli eredetű Vigyázó és a Pest megyei Podmaniczky-família műkincsgyűjteményének rekonstrukciója. Hogy a két, a török hódoltság után felemelkedő család gyűjteménye most nagyobbrészt rekonstruálható, elsősorban annak köszönhető, hogy 1928-ban Vigyázó Ferenc a család vagyonát és ennek részeként a több generáció által összegyűjtött műkincseket a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A művelt és a művészetek iránt fogékony nemesség körében nem volt ismeretlen az ilyenféle gyűjtőtevékenység. A Vigyázó-Podmaniczky-gyűjteményhez sok szempontból hasonló kollekciókkal a 19. században másoknál is találkozunk. Itt Jankovich Miklóst érdemes megemlíteni, akinek gazdag gyűjteményeiben festmények, iparművészeti alkotások, kódexek, ősnyomtatványok egyaránt voltak. A Vigyázó-gyűjteménnyel sok szempontból hasonlóságot mutat a Teleki családhoz, elsősorban a Mihály, illetve József nevéhez köthető, komoly ötvöstárgyakat és gazdag könyvtárat őrző kollekció. Ezenkívül több nemesi famíliában megőrződtek nagyobb gyűjtemények - ha nem is a Vigyázóéhoz hasonló műfaji gazdagságban. Egyebek mellett a Radvánszky család főként 17. századi ezüstneműket felölelő kollekciója, illetve az idősebb Apponyi Antal által alapított családi könyvgyűjtemény érdemel említést. A 19. század folyamán - sok más magángyűjteményhez hasonlóan az előbb felsorolt együttesek darabjai közül többet a nemzet és annak jeles intézményei számára tulajdonosaik felajánlottak. így került Jankovich Miklós első gyűjteménye a Nemzeti Múzeumba, Apponyi Antal egykori könyvtárának kiemelkedő darabjai az örökösök révén az Országos Széchényi Könyvtárba. A Teleki József-féle könyvgyűjtemény pedig a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának alapját képezte. A Vigyázó-vagyonnak és benne a gyűjteménynek az Akadémiára hagyományozása tulajdonképpen azokhoz a Telekivel megkezdődött hazafiúi lelkesedésből tett adományokhoz kapcsolódik, mellyel a 19. századi művelt nemesség a tudomány első számú letéteményesének tekintett intézményre bízta vagyonát - nem egy esetben azzal a szándékkal, hogy az abban lévő vagyonrészek a tudomány művelését közvetlenül segítsék. Ma úgy tűnik, hogy (a különböző későbbi veszteségek ellenére) épp ez az adományozás teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a mindenekelőtt a Vigyázó Sándor által összegyűjtött műkincsegyüttes nagyobbrészt megmaradjon és ezáltal egy igen fontos nemesi gyűjtemény megismerhetővé váljék. 9
