Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Bluma C. Perítz Mindenekelőtt hadd fejezzem ki egyetértésemet Glänzel és Schoepflin gondolatokkal teli és érdekes tanulmányát illetően. A bibliometria válságáról adott «diagnózis» és a felvetett «gyógymód» helyes, és éleslátásra vall. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy részleteiben kifejtsek néhány, a tanulmányban felvetett kérdést, és ismertessem nézeteimet ezekre vonatkozóan. A válság okait felsorolva G&S megemlíti, hogy „... a bibliometriát felhasználók köre is jelentősen megváltozott". A bibliometriai kutatások legfőbb célcsoportját a bibliometrikusok kellene, hogy jelentsék. Nem lehet kétséges, hogy más diszciplínák képviselői is érdeklődnek a bibliometriai kutatások eredményei és eszközei iránt, ám ha a bibliometriai kutatás valóban tudományos igényű tevékenység, azt bibliometrikusokkal együttműködve kellene végezni. A bibliometria interdiszciplináris tudományterület, ezért - amennyire lehetséges - a bibliometriai kutatásokat a bibliometrikusoknak és a különböző diszciplínák szakértőinek közösen kellene végezniük. A bibliometrikusok főként eszközrendszerükkel vennének részt ezekben a közös vállalkozásokban. Következésképpen, a jövő bibliometrikusainak képzésében a metodikát kellene előtérbe helyezni. Még fontosabb, hogy a bibliometriai kutatások jelentős hányadát a bibliometriai eszközök vizsgálatának, valamint a bibliometriai hipotézisek kialakításának és tesztelésének kellene kitennie - és ezeket a feladatokat a bibliometrikusoknak másokkal együtt kellene elvégezniük. Egy olyan fiatal diszciplína számára, mint a miénk, valamely módszer és megközelítés vizsgálata egészséges jelenségnek számít; sajnálattal venném, ha G&S félelmeit beigazolva, az ilyen jellegű tevékenységek ritkulnának. Meg kell hagyni, hogy a tudománypolitika szakértőinek jó okuk van arra, hogy a bibliometriát felhasználják terveikben és előrejelzéseikben: egyrészt mind összetettebb politikai kérdésekben kell döntést hozniuk, másrészt az is nagy nyomást gyakorol rájuk, hogy csökkennek a tudományos és technológiai kutatásra és fejlesztésre szánt források. Ezek a vonatkozások valóban fennállnak, de nem sok értelme van azzal a céllal nyomást gyakorolni a bibliometrikusokra, hogy olyasmivel szolgáljanak, amire a diszciplína még nem áll készen. Még kevésbé helyes a bibliometrikusokra a «napra készség» és a «könnyen érthetőség» kritériumait ráerőltetni, melyek a felhasználók számára könnyebben hozzáférhetővé tennék a terméket. Végső soron, ha a bibliometrikusok és a tudománypolitikai elemzést végző szervezet