Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

40 BELVER C. GRIFFITH egész karrierje során két célért harcolt: hogy végleges professzori állást kapjon amit 56 évesen el is ért és hogy létrehozzon egy tudománytörténettel foglalkozó központot - ezt az erőfeszítését sosem koronázta siker. (Conant, a Harvard Egyetem elnöke, egy időben az új professzori szék létrehozásával jelentősen csökkentette Sarton egyetemi fizetését.) Sartonról azt is tudni kell, hogy kiváló tudós volt, aki hatékonyan küzdött céljaiért, és ahogy azt Thackray és Merton írták, kitűnő politikai érzékkel volt megáldva. Fontos észrevenni, hogy már Sarton munkásságának kezdetén is sokkal szélesebb körben talált elfogadásra a tudománytörténet, mint a tudománymetria. Az Amerikai Egyesült Államokban 1915-re már 113 egyetemen tanítottak tudománytörténetet, 176 különböző előadás illetve szeminárium keretében. Még egy érdekes pont található Thackray és Merton cikkében. Sarton volt a tudománymetria ősatyja, aki a tudományos irodalomban Lotkát és Bradfordot is felülmúló dinamikájú, és náluk eredetibb eredményeket produkált - különösen a tudásnak az ázsiai nyelvekből az európai nyelvekbe való átáramlásáról. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy területen a magasabb fokú fejlődéshez szükség van az intellektuális és szociális események közötti szoros kapcsolatra. Az ilyesfajta kapcsolatok léte elengedhetetlen a siker eléréséhez, mivel így kerülnek a megfelelő emberek, erőforrások és tudományos felügyelet a folyamatba. A szellemi munkában a nagyjelentőségű áttörésekhez nem pusztán erőkifejtésre van szükség, hanem ötletek, hipotézisek és képességek sokféleségére is. G&S nem fejtik ki világosan milyen sikereket látnak a tudománymetriában, illetve milyen eredményeket várnak ezektől a sikerektől. Vajon az egyetemeken szeretnének tudománymetriai tanszékeket látni? Vagy inkább csak a tudomány maga álljon magasabb szinten? Rendelkeznek-e vajon azokkal a módszerekkel, amelyek a tudomány szintjét feljebb fogják emelni, vagy sem? Az elért sikerek elégtelennek bizonyultak az erőforrások oly mértékű előteremtésében, ami egy független tudományos vonal létrehozatalához elégséges lenne. Az Amerikai Egyesült Államokban a tudománymetriai kutatásokra eddig szabadon elkölthető erőforrások összege még Sarton professzori fizetését sem érte el. A valóságban hálásnak kellene lennünk azokért a megbízásos munkákért, melyek lehetővé teszik, hogy a Smallhoz és Narinhez hasonló kutatók egyáltalán dolgozhassanak, és munkájuk eredményeként érdekes következtetésekre jussanak. Rossz hírek és jó hírek. - Valóban. Krízishelyzet? - Nem hinném. A tudománymetria szinte valamennyi művelőjének nem ez a szakterület a kizárólagos területe. Úgy tűnik, hogy kizárólag csak Budapesten és Leidenben folyik állandó kutatatás és programok; még Small és Narin számára is nehéz megélni a tudománymetriából. Az alapkutatásra is csak minimális kutatási erőforrások álltak rendelkezésre. Amerikában az együttidézés feldolgozásának kódolásával foglalkozó munkához biztosították a legnagyobb kutatói szabadságot. G&S kijelentéseinek