Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Hozzászólások 121 Az alkalmazott tudománymetria felé tartó nyilvánvaló elmozdulás nem is olyan káros, de van olyan profit-orientált gondolkodási mód, amely túllépi az erkölcsi gátakat. Gazdasági szempontból a «metriával» foglalkozóknak valóban két csoportja különböztethető meg; azonban makro-kutatásaik során a kevésbé gazdagoknak sem kell kizárólag a már publikált adatokra hagyatkozniuk, vagy adatokat vásárolniuk szerencsésebb kollégáiktól (ami egyaránt vonatkozik a fejlődő világban és a Kelet-Európában dolgozó kutatókra). A szegények - mostanában csakúgy, mint a múltban - egyénileg és csoportosan is küzdhetnek magas célokért. Természetesen, ahhoz, hogy sikeresek legyenek, sokkal több munkára van szükségük, de ha céljaik reálisak, akkor érdemes küzdeni értük. Valóban, számos gondolatot nem fogadtak túlzottan jól Sokak szerint Lotka kis híján a bibliográfia felé fordult, Bradford a könyvtártudomány felé, Pareto, Mandelbrot... róluk gyakorlatilag elfelejtkeztek. Azonban Lotka és a többiek törvényei nemcsak a tudományos kommunikációra alkalmazhatók, hanem egy jóval szélesebb alkotói területre is. Nem determinista módon alkották és fejtették ki őket, és ezek az eloszlások megmagyarázhatják a társadalmi folyamatok rugalmasságát és dinamikáját, melyeket sok különböző tényező befolyásol. Mit jelentsen az, hogy ezeket a törvényeket nem lehet bizonyítani, leszámítva néhány valóban globális területet? A valóságban több mint két évtizede elégséges bizonyíték áll rendelkezésre, csak ezeket a kézzel fogható eredményeket nem vették figyelembe. A teoretikusok viselkedése más tudományterületeken sem különbözik sokban. Azoknak, akik empirikus eredményekkel rendelkeznek, fő feladatuk, hogy meggyőzően használják azokat. Az akadémiai dogmatizmus tehát az elavult és merev négyzetgyökös törvény (melyet Derek fura módon kedvelt) állandó használatát jelenti az enciklopédiákban, monográfiákban és a legfrissebb cikkekben is. Ezen felül, magába foglalja a helytelen görbeillesztési módszereket és az újabb és újabb modellek konstruálását. Kevésbé primitív módszereket kellene alkalmazni, például elfogadott statisztikai módszereket, melyeket a kapcsolódó kutatási területekről vagy legalább az alapvető szakkönyvekből vehetnénk át. Miközben az adatbázisok valóban nem teljesítik a «metriával» foglakozók elvárásait, nem lenne szabad a szakemberek egy részének bizonyos adatbázisokat másokkal szemben mindenáron előnyben részesítenie. A tudománypolitika rossz alkalmazása csak az egyike a látható következményeknek, és a tudomány minőségének megőrzésére tett hangzatos szólamok túl későn jelentek meg, és nem hatnak őszintének. Az egyetértés mindenki által látható hiánya, bár romboló hatású, de közvetve segíthet egy kevésbé egyoldalú állapot kialakításában. Sajnos ugyanúgy, mint a rossz ideológiák esetében, gyakran nem az érvek számítanak, hanem azok, akik propagálják őket.