Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

122 JAN VLACHY Kelet-Európában és a volt Szovjetunió területén a tudománymetriai kutatások, hasonlóan a kutatásra és fejlesztésre szánt eszközökhöz, jelentősen vesztettek értékükből. A decentralizáció, az információs szolgáltatások drasztikus csökkenése, a külföldi segítségről nyert rossz tapasztalatok (ez a «metriára» is vonatkozik), és a gyanakvás minden «szocialista» formájú tudományos és technológiai vezetéssel szemben voltak a fő okok. Az a naivitás, ami az utóbbi két jelenséget kísérte, mintha egy kissé oszlana. Most már a nyugati kollégáktól függ, hogy felhasználják-e a keleti blokkban felhalmozódott gyakorlatilag ismeretlen, bár néha publikált, többszázezernyi analízist, melyek gyakran teljesen új megoldásokat alkalmaztak. A döntéshozók a volt szocialista országokban jobban kihasználhatnák a hazájukban elérhető szaktudást, például a Kelet-Nyugat összehasonlítása, a növekedési trendek, a tudomány térképezése és az input-output kritériumok vizsgálata esetében. Hasonlóan a gazdasághoz és a kereskedelemhez, bőkezű segítség helyett (vagy inkább mellett), a keleten dolgozó szakembereknek is inkább esélyegyenlőségre, szabad versenyre és kevesebb protekcionizmusra és import kvótára van szükségük. Ezen kívül, elég erős akarattal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a szabadversenyes tudományos piacon eredményesen dolgozhassanak. A kommunikáció hiánya és bizonyos csoportok elszigetelődése problémát jelent, ami a négy «metria» (és vezetőik) szétválásából ered. A tudománymetria (és a technometria) a tudománypolitika és az üzleti világ segítségével (miért is ne?) valóban megalapozhatja létét, miközben tovább fejleszti a kapcsolódó módszereket. A bibliometria és az informetria jó része elkerülheti a már emlegetett szomorú sorsot, ha részt vesz ebben a vállalkozásban, ahogy azt mindig meg is tette. De ez egy másik, távolabbi fejezetbe tartozik. Mit lehet még tenni azon túl, ami már elhangzott a vitaindító cikkben és ennek a dolgozatnak az előző részében? Itt van néhány, ehhez kapcsolódó gondolat: 1. A vizsgálandó anyag, az elmélet és a terminológia alapvető kérdéseiben a minimális egyetértés attól függ, hogy mennyire jól végezzük el fő feladatunkat, vagyis annak vizsgálatát, hogy mások mit publikáltak és mennyire jók vagy rosszak a rendelkezésre álló adatok. Nem olyan régen az a javaslat fogalmazódott meg, hogy bár „a spekuláció nagyon érdekes dolog, de ... a legfontosabb az, hogy megerősítsük a vizsgálati alapokat" 2. A «metriával» foglalkozó szakembereknek valóban felelősnek kell érezniük magukat az egész szakterületért, de a javasolt definíció - a tudományos kommunikáció, adattárolás, a tudományos adatok közlésének és megszerzésének valamennyi mennyiségi szempontja és modellje - alig szélesebb az átlagosnál, legalábbis tudománymetriai szempontból. És mi van az input mérőszámok egész csoportjával és a