Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Vitaindító - Wolfgang Glänzel, Urs Schoepflin: Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl

4 Kis tudománymetria, nagy tudománymetria. 1990, COURTIAL 1990, VAN RAAN 1988, BUJDOSÓ 1986 és RAVICHANDRA RAO 1983, 1984) erősen tükrözik saját intézményük kutatási profilját. 2. A személyi változások mellett a bibliometriát felhasználók köre is jelentősen megváltozott. Hagyományosan a bibliometria három célcsoportra irányul: i) Bibliometria a bibliometrikusok számára. Ez a bibliometriai alapkutatás területe és a hagyományos támogatási formák jellemzik. E korábban még «olcsó» kutatást a «kis tudomány» idejében még maguk a kutatók finanszírozták. ii) Bibliometria a tudományos diszciplínák számára. A különféle tudományos diszciplínák kutatói alkotják a legnagyobb és egyben legváltozatosabb bibliometriai célcsoportot. Mivel elsődlegesen tudományos orientációjúak, érdekeltségük szorosan összefügg saját szakterületükkel. iii) Bibliometria a tudománypolitika számára. A tudománypolitika alkotja a legkisebb, ám pénzügyileg legerőteljesebb csoportot. Fő érdekeltségi köre a mező- és makrostruktúrák szintje, különös tekintettel a tudomány nemzeti, regionális és intézményi struktúrájára és összehasonlításukra. Annak ellenére, hogy az első célcsoport, a bibliometrikusok száma jelentősen növekedett, napjainkban mégis a harmadik csoport a domináns, megelőzve a másodikat is. Németország, és informetriai kutatásának hosszú ideje meglévő struktúrája jó példa lehet erre (SCHOEPFLIN 1991). Két dolog következik ebből a helyzetből: elsődlegesen, a makroindikátorokkal foglalkozó diszkussziók feltűnő elszaporodása, - ezek alkotják a bibliometriai irodalom legnagyobb részét -, valamint a nyilvánvaló eltolódás az alap- és módszertani kutatás felől az alkalmazott bibliometria irányába, az első célcsoport esetében is. Másodsorban, ebből következik bizonyos kommerciális szemlélet elharapódzása is a bibliometria területén. Ha a gazdasági oldalt tekintjük, a bibliometriai kutatócsoportoknak lényegében két osztálya alakult ki mára: azoké, akik megengedhetik maguknak, hogy költséges adattárakat vásároljanak, bonyolult adatfeldolgozásokat végezzenek és hosszú távú bibliometriai kutatóprogramokat tervezzenek, a másik csoport pedig, amely mindezt nem teheti meg. Például a makroszintű kutatás területén az utóbbiaknak csak az a lehetősége maradt, hogy szerencsésebb kollégáktól vásároljanak adatokat vagy a már publikált adatokra alapozzák a kutatást. Leginkább a fejlődő országok és KeletEurópa érintettek ebben. 3. LOTKA (1926) és BRADFORD (1934) úttörő munkájának az érdeme, hogy megmutatta: a tudományos kommunikáció fontos jelenségei bizonyos kvantitatív törvényeket követnek. Ezeket a törvényeket determinisztikusán fogalmazták meg, és nem számoltak a különböző tényezők által befolyásolt társadalmi folyamatok dinamikájával és flexibilitásával. Ezért érvényességi körük csak néhány nagyon globális szektorra terjeszthető ki. Annak ellenére, hogy nem bizonyítottak, mégis akadémikus dogmatizmushoz vezetett a használatuk - különösen a tudományos közösségen kívül: a «Lotka-eloszlás», a «80/20-törvény», az «exponenciális elévülés» vagy a «tudományos tevékenység nem Gauss-féle jellege», az ilyen és hasonló fogalmak